Még most is lemenne spárgába

Generációk nőttek fel a 20. század végi filmművészet csábos ajkú szőke bombázóját, Esztergályos Cecíliát figyelve. Majd a korábbi fiatal szülők immár nagymama-, nagypapakorba lépve hasonló izgalommal követték az érett színésznő tévés szerepléseit és vették át a szinte első családi szappanopera, a Família Kft. epizódjaiban alkalmazott híres gesztusát, mint Szép Károlyné Ágica: „Eddig, eddig, eddig vagyok!" A művésznő, ahogy tőle színpadon, filmen megszoktuk, az életben is igen agilis, tevékeny személyiség. Jelenleg is készül színházi premierre és néhány éve képzőművészettel is foglalkozik: sajátos színvilágú és látásmódú festményei mellett előszeretettel készít pályatársairól megmintázott portrékat is. Az alkotás e formája kifejezetten kikapcsolja és előrelendíti a mindennapokban, mesélte el nemrégiben a fehérvári Viktória Rehabilitációs Központban tartott beszélgetős találkozóján. Bár az alkalmakat rendszeresen látogatók megszokhatták már, hogy a hetvenes–nyolcvanas évek híres filmszínészeit, színházi alkotóit felvonultató beszélgetések telt házzal mennek, Esztergályos Cecíliát érezhető szeretettel veszi körbe egykori közönsége még ma is. Ő pedig minden tekintetben rászolgált erre: ha úgy adódott, táncra, perdült, szívesen énekelt néhány pikáns, szórakoztató részletet egy-egy kupléból, és nyugodtan kijelenthetjük: kifejezetten jó társalgó. Bár korát tekintve inkább a nagymamaszerepek találják meg az utóbbi időben, habitusát tekintve inkább a „menő nagynéni" szerep járna ki neki. A világ megannyi dolgában tájékozott, de a rossz híreket kifejezetten kerüli, mondta. Ha rossz dolog történik velünk, erre is van ötlete:

– Az embernek egyszerűen a háta mögé kell dobnia a rosszat és továbbmennie. Én egyre inkább eszerint élek, és állíthatom, hogy remekül működik!

A jelenlévők kérdésére mesélt pályakezdő éveiről: bár balerinának tanult, kifejezésmódjára, szövegesen is meggyőző színpadi jelenlétére a rendezők is felfigyeltek. Így, bár viszonylag későn végezte el pályatársaihoz képest a filmművészeti főiskolát, hamar a mély vízbe dobták. A táncosévekből hozott kifinomult mozgáskultúrája mindig is legendás volt – a beszélgetést több archív filmes részlettel illusztráló Esztergályos Cecília talán még most is simán lemenne spárgába, a lendületét tekintve ez legalábbis nem is kétséges.

– Azért a kor nem megy el az ember mellett nyomtalanul. De tudjátok mit? Nem érdekel. Ha valami megroggyan, szétesik, így ni: felveszek egy garbópulóvert, vagy napszemüveget, és akkor ki látja, hogy az ember nyaka milyen? Nem az a fő, drágáim! – vidította fel fehérvári közönségét örök széles mosolyával kísérve.

Cecília igazi komika, mindig kész a tréfára. Átváltozóművésznek sem utolsó: elhozott magával néhány kiegészítőt, egy kis tollas fejdísszel például többféle karakterré alakította át magát egy mozdulattal. A színésznőnek hetven felett is tagadhatatlan varázsa van, de ez leginkább irigylésre méltó vitalitásából és pozitív hozzáállásából ered. Elmesélte, hogy őt is utolérték az egészségügyi problémák, de szokásos hozzáállásával veszi fel a kesztyűt a gondokkal szemben: mint mindent, ezeket is képletesen a háta mögé dobja.

Igazán szórakoztató és kellemes délutánt tudhatott magáénak a Viktória közönsége a találkozó után. Esztergályos Cecília keresetlen szavakkal, hálásan köszönte meg a figyelmet. Díva volt ekkor is, de megközelíthető, szerethető díva. Ami ma is ritkaság.