Megkondította a vészharangot - In memoriam Bolye Ferenc

– Mélységes megrendüléssel tudatom mindenkivel, hogy Kishantos hőse, Bolye Ferenc kollégám csütörtökön délután elhagyott minket – közölte a gyászhírt tegnap lapunkkal Ács Sándorné Éva. – Halála felfoghatatlan veszteség mindannyiunknak. Isten jutalmazza meg őt mindazért a csodáért, amit létrehozott, a bátorságért, a kitartásért, a barátságért, a tisztességért, a példamutatásért – és mindenért.

Bolye Ferenc csütörtökön délután hunyt el, egy nappal azután, amikor a kishantosi ökocentrum sorsát is érintő fontos döntés született a Fővárosi Törvényszéken: az Alkotmánybíróság elé kerül ügyük.

A kitárcsázott gabonatáblákon kalászol a búza – mutatta Bolye Ferenc
Fotó: V. Varga József

A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ ökológiai mintagazdaságának és népfőiskolájának egyik ügyvezetője volt. Örömmel és várakozással jött mindig a határba, két éve, 2014 nyár elején, egy szakmai napon viszont sírva – írtuk akkoriban a Fejér Megyei Hírlap hasábjain. „Kitárcsázták kétszer is, mégis kalászol a búza – morzsolja a szemeket a gabonatáblán. – Amerre csak ellátunk, az enyészeté lett minden – de az élet újra és újra utat tör magának! A napraforgó szépen mutatja magát, a borsó is hüvelyesedik, dacára minden ellenkező akaratnak" – mondta.

– Feri úgy ment el, ahogy élt. Nem mindennapi ember volt... Barátaival versmondó versenyre készültek a hantosi kultúrházban, ott ahol minden fontos ügyet indítottunk Hantosért és Kishantosért – folytatta Ácsné. – Jókedvű volt, viccelődtek. Elszavalta kedves versét – Petőfi Sándor: A nemzethez –, majd leült, a szívéhez kapott, és meghalt...

Utolsó szavai a vers utolsó sorai voltak: „Könnyü bánni külső elleninkkel, / Ha kivesznek e belső bitangok... / Félre most, lant... futok a toronyba, / Megkondítom azt a vészharangot!"

Osztozunk felesége, és családja gyászában.