Mindenkiből lehet hős!

2016. február 14., 08:09 szerző: Gábor Gina fotós: Koppán Viktor
komment
Ők ketten kitaláltak valamit. Valamit, ami pofon egyszerű. Egy módszert, ami öt lépésből áll, és állításuk szerint 15 perc alatt megtanulható. A gyakorláshoz pedig nem kell más, csak egy labda. Klupács Péter és Mészáros Zalán járja az országot, és tanítja a módszert, amely életet menthet.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Magyarországon naponta 70 ember hal meg hirtelen szívhalál következtében. Mindez kortól függetlenül, bárkivel, egészen fiatalokkal is előfordulhat... Éves szinten tehát mintegy 25 ezer emberről van szó! Holott a 60-70 százalékuk hazamehetne a kórházból, ha mi többiek, tudnánk, mit kell tenni, amikor valaki a környezetünkben váratlanul összeesik vagy lefordul a székről... - Mészáros Zalán és Klupács Péter ezekkel a sokkoló adatokkal indított a székesfehérvári Európa klubban, ahol a Hétköznapok akadémiája című sorozat előadóiként mutatták be az általuk kifejlesztett módszert. Egyúttal arra figyelmeztették a résztvevőket: igenis, mindenki lehet hős, képessé válhat az életmentésre.

Sőt, őket hallgatva úgy éreztük: elemi kötelességünk ezt a módszert elsajátítani, hiszen bármikor szükségünk lehet rá. Németországban az efféle helyzetekben ezer emberből 993-an tudják, mit kell csinálni. Ezzel szemben Magyarországon ezer emberből csak 17 -en...

Klupács Péter és Mészáros Zalán ezért játékos formát dolgozott ki, hogy megmutassa: lehetne másként is. Mindenki megtanulhatja, miként lehet életet menteni, hőssé válni. Egy gyógyszergyár támogatásával elindították a Te vagy a hős! kampányt, és mindenhova elmennek, ahová csak hívják őket... Kettőjüket összeköti a 25 év barátság és a 20 évnyi közös munka az Országos Mentőszolgálatnál. Péter még ma is mentőzik, Zalán átigazolt a gyógyszeriparba, de közös ügyükké vált a felvilágosító munka.

Az előtérben Klupács Péter azt tanítja, miként kulcsoljuk össze a kezünket, hogy aztán nyújtott karral 3-5 centi mélyen, percenként százszor nyomjuk le nyomjuk a bajbajutott ember mellkasát. A háttérben Mészáros Zalán a labdával, mozdulat gyakorlására szolgáló eszközzel
Fotó: Koppán Viktor

Hogy miért? Megesett, őket hibáztatták, hogy nem értek oda időben. Pedig a hirtelen szívhalál esetén a közelben tartózkodókon nagyon sok múlik. Szerveink többsége tartós károsodás nélkül átvészeli az órákon át tartó oxigénhiányt - az agy kivételével! Négy perc után ugyanis az agysejtek elpusztulnak, a károsodás visszafordíthatatlanná válik. Ennyi időnk van tehát, ha valaki összeesik a közelünkben és nincs keringése. Négy perc alatt egyetlen mentőkocsi se ér ki, mi viszont négy perc alatt rengeteget tehetünk.

Persze, gyorsan kell cselekednünk, hiszen nem olyan sok ez a négy perc, hiszen teljesen váratlanul történik minden. Ennek illusztrálására Péter és Zalán fel is idézett egy tipikus alaphelyzetet. Az asszony főz a konyhában, a férje tévét néz a szobában. Az asszony hatalmas puffanást hall. A férje ekkor fordult le a székről, de az asszony először csak bekiabál: mi történt? És múlik az idő, amíg be nem megy, fel nem fedezi a földön fekvő férfit. Péter és Zalán sorra vették a lépéseket, mi mindent kell csinálni? Meggyőződünk, hogy eszméletét veszítette-e? Ha igen: hiába rázom, nem reagál. Ekkor megfordítjuk a földön fekvő embert, úgy, hogy belelássunk az arcába, így kiderül, él-e még. A nyelv légzési akadályt képezhet, hiszen hátracsúszhat, ezért átjárható légutat kell teremtenünk. Megmutatták, miként kell hátrahajtani a bajbajutott ember fejét, hogy a száj-orr- légcső-garat vonalán - ahogy mondták - „közös csövet” képezzünk. Vizsgálnunk kell, hogy emelkedik-e, mert ha nincs légzés, beállt a halál. Figyeljük a mellkast, míg elszámolunk húszig. Ha nem lélegzik, elkezdhetjük a mentést. Az a dolgunk, hogy átvegyük a szív szerepét, keringessük a vért, oxigénnel lássuk el az agyat, meghosszabbítsuk azt a bizonyos kritikus négy percet. Voltaképpen nem mi élesztünk újra, azt a mentőszolgálat szakemberei teszik meg, korszerű eszközökkel, amikor újraindítják a szívet.

Péter és Zalán megmutatták, miként kell a két tenyerünket egymásra helyezni, és nyújtott kézzel, 3-5 centi mélyen, percenként százszor lenyomni középen a mellkast.

Meg is mutatták, hogyan kell életet menteni
Fotó: Koppán Viktor

Nos, a mozdulat gyakorlásához pofonegyszerű eszközt találtak: a labdát! Ahhoz pedig, hogy megérezzük a ritmust, bekapcsolták a zenét, de állítják, a „Kis karácsony, nagy karácsony” ritmusa is segít. S hogy az újraélesztés közben bordát törhetünk-e? Előfordulhat - hangzott a válasz, de a borda összeforr. Mi az, ahhoz képest, hogy a földön fekvő ember életben marad? Az újraélesztés sokáig eltarthat, néhány perc után telefonálhatunk segítségért, majd az oxigén pumpálását az agyba újra kell kezdenünk, amíg a szakemberek meg nem érkeznek...

A módszer egy csomó díjat nyert, ma 58 országban oktatják. Péter és Zalán pedig mindenhova elmegy tanítani: mostanában Paksot járják majd, az ottani iskolákat. Azt tervezik, hogy a testnevelő tanárokat tanítják meg az újraélesztésre: ez az az iskolai óra, ahol a legtermészetesebben továbbadhatók a tudnivalók. Labda is van hozzá...

A legbizarrabb élményük, amikor egy óriási koncert
előtt, vagy háromezer embernek tartottak bemutatót. Azt hitték, a kutya se figyelt rájuk, de másnap ismét rengetegen kattintottak rá az interneten az oktatófilmjükre.

Sokfelé hívják őket: ezért furcsállják, hogy éppen szűkebb pátriájukból, Fehérvárról kicsi az érdeklődés...

Pedig fesztiválok, nagy koncertek Székesfehérváron is jócskán akadnak.



Gábor Gina

hozzászólás
2016. február 14., 08:09 szerző: Gábor Gina fotós: Koppán Viktor

Facebook

Hozzászólások