Megtették, amit lehetett

2016. március 05., 07:00 szerző: B. Kiss László
komment
Székesfehérvár – Szerkesztőségünket a minap egy 35 éves, fehérvári hölgy kereste föl. Egészségügyi maszkot viselt, és – meglehetősen csapongva – előadta tengernyi bajjal tetőzött, mélységesen elszomorító élettörténetét.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Állítása szerint hepatitis C-ben és leukémiában szenved, 70 százalékos rokkant, amire korábban havi 22 ezer forint ellátást kapott. Ez az összeg igen kevés volt, a gyógyszereit, ha fedezte, a megélhetését nem. Ám november vége óta már egyetlen fillért sem kap – mondta, Már többször is kereste levélben a kormányhivatalt a panaszával – állította.

Miből él akkor? – tudakoltam. A 73 éves édesanyja tartja el – hangzott a válasz.

A panasszal megkerestük a megyei kormányhivatalt. Tényleg egyetlen forint ellátása sincs? – kérdeztük. Meg azt, hogy talán dolgoznia kellene? Bár ő azt mondja, fertőző betegsége miatt „két lábon járó biológia bomba”, akinek igazság szerint külön vécét kellene biztosítani egy munkahelyen.

A hivatal válasza szerint „a Fejér Megyei Kormányhivatal gondosan, részletekbe menően megvizsgálta az ügyfél panaszát, amelyre – figyelemmel a személyiségi jogokra –, a hivatal következő tájékoztatást adja. Nem felel meg a valóságnak az ügyfélnek az az állítása, mely szerint többször kereste levélben is a kormányhivatalt panaszával. Nem panaszt, hanem kérelmet nyújtott be a fehérvári járási hivatalban 2015 áprilisában, amikor számára kedvező döntés született: foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesült. Ezt követően munkaviszonyban állt 2015. június 1- től 2015. november 30-ig. Ebben az időszakban – kereső tevékenységére tekintettel – a foglalkoztatást helyettesítő támogatása természetesen szünetelt. Utána részesülhetett volna támogatásban, ha – az általa átvett határozat szerint – értesítette volna a járási hivatalt, hogy már nem áll alkalmazásban, és kérelmet nyújtott volna be. A nagy hivatástudattal és megértéssel dolgozó járási hivatali kormánytisztviselő segíteni szeretett volna neki, többször próbálta elérni – sajnos eredménytelenül…

Az ügyfél 2016. február 15-én az ügyintéző rábeszélése, szakmai érvelése eredményeként az aktív korúak ellátására vonatkozó kérelmet nyújtott be a járási hivatalban, ahol már másnap meghozták a számára kedvező határozatot, amely a benyújtás napjától megállapította jogosultságát az egészségkárosodási támogatásra.

„ A kormányhivatal válaszleve ezután meglepő fordulatot vesz. „Panaszra nem az ügyfélnek, hanem a járási hivatal két lelkiismeretes szakemberének lett volna oka. Az ügyfél – ismeretlen okból – minősíthetetlen szavakkal durván sértegette őket, és a hivatali íróasztalon talált összes, iktatásra váró ügyiratot szétdobálta… (Ezért később elnézést kért.) A kormányhivatal szakemberei nem tettek panaszt, hanem soron kívül megoldották az ügyet, és továbbra is nagy szakértelemmel próbálnak segíteni mindazoknak, akik a hivatalhoz fordulnak” – áll a levélben, amely a végén megjegyzi: az ügyfél a számára kedvező határozatot már napokkal korábban átvette, mint hogy a járási hivatal értesült a szerkesztőségben előadott „panaszról”.

A kormányhivataltól kapott válasz alapján egyébként föltételezhető, hogy a hölgy február 15-én előbb kereste fel panaszával a szerkesztőséget, és csak aztán ment a hivatalba...

B. Kiss László

hozzászólás
2016. március 05., 07:00 szerző: B. Kiss László

Facebook

Hozzászólások