Megvéd-e az oltás? Szkeptikusok a vakcinákról

Beoltsam, ne oltsam? - ezt az igen aktuális kérdést feszegette a szkeptikusok immár tizennyolcadik országos konferenciáján dr. Lakos András infektológus, aki szerint az alternatív medicinák képviselői érdekes módon nem kérdőjelezik meg az orvostudományban használt képalkotó eljárásokat vagy éppen a műtéteket. Az  antibiotikumok és a védőoltások jelentik számukra az igazi ellenséget, és mint a három és fél évtiezde pályán lévő szakember elismerte, bizony van olyan orvos, akire jellemző az antibiotikum túlhasználat, így van alapja ezen kritikáknak.

Védőoltások nélkül azonban ki tudja, milyen sok járvány pusztítaná az emberiséget! A védőoltások ellenzői számára nehéz megérteni azt, hogy gyakorlatilag százezreket kell beoltani ahhoz, hogy  elkerüljünk egyetlen, a fertőzés okozta halálesetet. Nagyon fontos a minél nagyobb átoltottság, ha a népesség 80-85 százaléka megkap egy bizonyos fertőzés elleni vakcinát, komoly sikerrel lehet felvenni a harcot a kórokozók ellen. Ha ugyanis az átoltottság eléri  a kritikus szintet, akkor a kórokozó számára annyira megnyúlnak a fertőzési útvonalak, hogy végeredményben nem tud járvány kitörni. Azon felül tehát, hogy a beoltott egyén nagy valószínűséggel nem fertőződik meg, az össztársadalmi haszon is igen erős: a sok beoltott ember között lévő beoltatlanok sem betegszenek meg, hiszen nincs kitől elkapniuk a fertőzést. Ezt nevezik nyájimmunitásnak. Lakos András ezért hozta fel példának Svájcot, Fanciaországot vagy Németországot: amíg nálunk kötelező a szamárköhögés vagy a kanyaró elleni vakcina, az említett országokban nem, s bizony ott előfordulnak ilyen járványok.

Itt van például az utóbbi fél évszázad legnagyobb járványa, a Kaliforniában 2009-ben kitört szamárköhögés, amelyben ezidáig ötvenezren fertőződtek meg és a halálos áldozatok száma eléri a félszázat. Az eset hatására elképzelhető, hogy az Egyesült Államokban is hazánkhoz hasonló szintű kötelező védőoltás rendszert vezetnek be.

Persze, a vakcinák története sem csupa sikersztori, itt van például a gyermekbénulás ellen az ötvenes évekbeli járványok idején  kifejlesztett Salk és Sabin-cseppek problémája, amelyeket majomvesén tenyésztettek ki. Jóval később derült csak ki, hogy ezek az oltóanyagok az SV40 nevű majomvírussal szennyezettek, amelynek bizonyított a daganatkeltő hatása. Ezekkel a vakcinákkal a hosszú évtizedek alatt közel egymilliárd embert oltottak be. Ezektől az oltásoktól nagyjából minden hetvenezredik gyermek megbénult, mindezek alapján nem véletlen hát, hogy immár két évtizede nincs Sabin-csepp...

A heves hasmenést okozó rotavírus ellen kifejlesztett korábbi vakcina sem volt túl szerencsés, ugyanis elég nagy gyakorisággal bélcsavarodást okozott az arra hajlamos gyermekeknél. Márpedig ez a vírus éppen a szegény országokban terjedt, ahol nem voltak megfelelő kórházi körülmények ahhoz, hogy a vírus okozta tünetek mellett még a bélcsavarodás tüneteit is meg tudják szüntetni.

De térjünk vissza a legaktuálisabb vírusra, az influenzára: ezen védőoltás ellenzői gyakran jönnek azzal az állítással, hogy a vakcina egyik veszélyes következményeként úgynevezett GBS-szindróma alakulhat ki. A betegség a mozgató és az érzőidegek védőrétegét támadja meg, aminek következtében a végtagok elgyengülnek, súlyosabb esetben pedig akár a mozgató és légző izmok meg is bénulhatnak, szívritmuszavar, vérnyomás ingadozás léphet fel. Nos, a GBS szindrómát először 1976-ban hozták összefüggésbe az influenzaoltással. Akkor több vizsgálatot is elvégeztek, amelynek az eredménye szerint rendkívül kicsi,  egy a kétmillióhoz az esélye annak, hogy egy beoltottnál fellép a szindróma. Lakos András summázata tehát az: ha lehet, oltassuk be magunkat influenza  ellen! És még egy adat: a gyermekkori halálozásokat kétharmad részben  a fertőzések okozzák, oltással ezek túlnyomó része megelőzhető lenne. Ennél nyomósabb érv talán nem is kell az oltások mellett.

Szerintem - Házi Péter jegyzete

Sokáig szkeptikus voltam a védőoltásokkal szemben. Erős, fiatal szervezet leküzdi magától is a külső (vagy  belső) támadásokat. És ha valami elkap, csak megerősít, ha végigszenvedem  - ez volt az alaptételem. Aztán amikor egy télen ledöntött a lábamról az influenza, miközben a kisfiam még egy éves sem volt, ott, a 39 fokos lázban, széttizadt takaró alatt, vacogó fogakkal eldöntöttem, hogy csak éljem túl, jövőre beoltatom magam.  Megijedtem attól, mennyire felelőtlen vagyok. Megijedtem attól, hogy az én teóriám miatt a gyermekem elkaphat valami nagy betegséget. Az ember nézőpontja változik. Önzés az, ha csak a magam elveit nézem. És valahogy így van ez össznépi szinten is: könnyű potyautasnak lenni a beoltottak között. Csak azt nem tudom,  hányan maradnánk életben, ha hirtelen mindenki potyautas akarna lenni.