Mi történt a „trójai” falóval?

Több olvasónknak is hiányérzete támadt, amikor Pákozd felé vitte az útja. Ott állt az a titokzatos, grandiózus faló, aminek most csak hűlt helyét találták. Eredetéről, alkotójáról eddig keveset tudtunk. Most telefonon értük őt utol, és rögtön azzal kezdte a beszélgetést, hogy olyan dolgokat mesél, melyek szerinte csak a Monty Pythonban történhetnének meg. A faló körül elterülő mintegy kétszáz hektáros terület magánkézben van, amit próbál minden eszközzel jelezni és védeni a tulajdonos: magánterület, belépni tilos tábla és egy sorompó, majd pár száz méter után egy másik. Feszültséget és dühöt érzek a hangjában, mikor a határok megsértéséről beszél.

Elmondása szerint, napi szinten másznak át az emberek a sorompón, volt már, aki feljelentette, és volt, hogy kvadosok verték meg a fia szeme láttára, a falótól három méterre: másfél órás műtéttel állították vissza az orrát.

Szauerwein Tibor figyelemfelhívásból készítette a lovat: örömét lelte benne, de a sok rongáló miatt kétséges, hogy felújítja-e

Szauerwein Tibor azt meséli, sem a területét, sem a falovát nem tisztelték az emberek, de nem ezért távolította el az út melletti alkotást. A legutóbbi, óriási erejű vihar feldöntötte, a gerendák eltörtek. Miközben a saját kezével készített falovát bontotta szét, még a rendőrséget is ráküldték.

- Aki nem látta, hogy az a szerencsétlen faló az oldalán fekszik, annak mit mondjak, alszik? Azt válaszoltam a rendőröknek, hogy épp egy világméretű katasztrófát előzők meg. Ha egy szögekkel teli deszka kikerül a műútra, súlyos balesetet idézett volna elő - mondja Tibor, majd hozzáteszi:

- Sokszor GPS-es nyomkövető játékot játszottak itt, üzeneteket tettek a faló hasába, ez volt az egyik sarokpont. De egyszer kismacskák is laktak benne, itt dobták ki őket. Nagyon sok embert szedtem le a tetejéről az évek alatt. Szegény ló feneke már meg is dőlt emiatt, nem ilyen erőhatásra terveztem. Már ez is megviselte, az utolsó nagy vihar pedig megadta neki a kegyelemdöfést - meséli.

A lovat egyébként négy éve építette Szauerwein Tibor, figyelemfelhívásból. Hogy észrevegyék, van itt egy olyan lovarda, ahol a lovas kultúrával foglalkoznak. A lánya a pesti állatkertben fotózott le egy hasonló falovat, otthon megmutatta, Tibor pedig fogott egy csomó deszkát, háromezer szöget meg egy kalapácsot. Aztán elismerés helyett, kishíján megbüntették a környezetvédők.

- A lábai érintkeztek a talajjal- négy tuskó volt beásva a földbe - állítólag azon a területen megbolygattam a föld mikroklímáját, károsítottam az élővilágot. Akik a faló mellett 100-150 literes szemeteszsákokat raknak ki, ők nem károsítják? - kérdezi ironikusan a tulaj.

- Amikor elkészült, senkit nem érdekelt, hogy miért csináltam ezt a művészeti alkotásnak is beillő lovat. Most, hogy eltűnt, szinte bilincsbe verve belöknek egy sötét kamrába, hogy hogy képzelem? - mondja, arra a kérdésemre pedig, hogy a jövőben visszakerülhet-e a faló helyére, így válaszol:

- Mindenki elvárja tőlem, hogy ingyen felújítsam. Anno egy hétig csináltam, akkor örömömet leltem benne. Megépítem, ha a pákozdi önkormányzat megkér rá, és anyagilag is támogat benne. No és persze, ha engedélyt kér a környezetvédőktől.

A deszkákból épült lovat egyfajta misztérium övezte, szerintem csak kevesen tudták, hogy ki, és legfőképp miért építette. Egy könnyed hangvételű telefonbeszélgetésre számítottam, amikor rövidke nyomozás után megszereztem a faló tulajdonosának telefonszámát. Éreztem, hogy sokkal inkább a területét semmibe vevő hívatlan vendégekről beszélgetne. Az is kiderült, hogy talán az utolsó kellemes emléke, ami a falóhoz kötötte az volt, amikor megépítette. Ezentúl csak az élő lovaira szán időt és energiát.