2017.02.18. 13:30
Hetven méteren is: mindig, egyre magasabbra!
Fülöp Róbert ipari alpinista. Hivatása a magasság. Napi feladata: mobiltelefonos átjátszótornyok szervizelése és karbantartása. Megkérem, vigyen fel az égbe. Hetven méter lett belőle.
Vonalzónyi távolságra vannak egymástól a kapaszkodók - magyarázza -, negyven lépcsőnként érdemes megpihenni, mert különben megizzadsz. Ne viccelj már! - vetítem ki rá a szorongásom. - Már itt lent összefagytak a csontjaim, hogyan izzadhatnék ki?!
Időközben kiderül, hogy a Székesfehérvár I-es számú torony tetejére készülődünk, de nekem ez most mindegy. Kapaszkodok pár métert, ám máris kifogy belőlem a szufla.
- Amennyire emlékszem - zihálom -, te valamikor rohammentős voltál. Nem baj, ha azt mondom, adrenalinfüggő vagy?
- Van benne valami - mosolyog alattam a hivatásos veszélykereső -, de nem csinálnám, ha nem élvezném. Igaz, minden alkalommal megkérem a tornyot: vigyázzon rám, és megköszönöm neki, hogy nem bántott, amikor leérünk.
Fülöp Róbert, az adrenalinfüggő. Akivel felmásztam a toronyba
Fotó: Sáringer Károly
- Mennyit szoktatok idefent dolgozni? - kérdezem a részsikertől felbátorodva.
- Mikor hogy - igazít sisakján őrangyalom -, átlag öt-hat órát. Hamar rozsdásodnak a vasak. Egyetlen harminckilós rúd kicserélése eltart vagy másfél óráig.
Erre csak biccentek. Annál is inkább, mert innen már nincs erőm a klasszikus beszámolóra. Mondjuk úgy, inkább mászónaplót vezetek.
Magasság 35 méter: Először merek lenézni. Egy őzgidát látok, amiről hamar kiderül, hogy agárkutya. Traktor kanyarodik az istálló felé, olyan, mintha a játékboltból került volna elő.
Magasság 50 méter: A kezeim nem érzem. Elnézek a város felé. A tízemeletes házak úgy sorakoznak, akár egy pepita egyenruhás hadsereg.
Magasság 60 méter: Bevárom a szakembert, mert a biztosítókötél gyanúsan himbálózik. Szerintem inog az egész torony, de megeshet, hogy csak képzelődöm.
Magasság 70 méter: Minden eddigi törölve, mert a látvány leírhatatlan. Legalábbis én képtelen vagyok leírni. Amikor enged a fagy, mindig ilyen párás a levegő - mutat a távolba kísérőm.
Nem baj - bólintok, de alig hallom a szavakat -, így is nagyon szép.
Róbert elkezdi a munkát. Hamar megérzi, hogy nem figyelek rá, úgyhogy int egyet és elkiáltja magát: - Szervusz, Fehérvár!