Böjte Csaba: Ne ítélj elhamarkodottan!

- Olvastam, hogy Magyarországon és Németországban is felütötte fejét a madárinfluenza - ezzel a váratlan kijelentéssel kezdte adventi elmélkedését Böjte Csaba, a dévai ferences rendi szerzetes, aki a Szent István Művelődési Ház vendégeként járt Fehérváron.

- Kivonult megfékezésére minden szakhatóság, hogy ezt a nagy veszedelmet megállítsa. Cikkezik róla az újság, a tévé, és természetesen nem vitás, meg kell oldani a problémát, de ír-e arról bárki, hogy a civakodás, a veszekedés, a háborúskodás mennyi bajt okoz a világban? Pedig azt kell mondanom, hogy a madárinfluenza pusztítása ehhez viszonyítva bagatell dolog, amolyan pipepurc. Vajon foglalkozunk-e azzal eleget, hogy kikapáljuk szívünkből, családunkból, közösségünkből az állandó veszekedést? Gondoljunk bele, hogy itt, Magyarországon közel 20 ezer ember ül börtönben karácsonykor, rácsok mögött fogadva az angyalt, több mint 20 ezer állami gondozott gyerek van, és több mint 3 ezer ember követ el öngyilkosságot évente. Nagy számok ezek, nagy bajok. Feltette valaki már azt a kérdést, hogy hová lehet ezt visszavezetni? A válasz egyszerű: a civakodás, a veszekedés, a meg nem értés, annak keresése, hogy kinek van igaza.

Böjte Csaba azzal folytatta: konfliktusok mindig voltak és lesznek. Arra biztatta hallgatóságát, hogy keressenek békés megoldást ezek elegyengetésére:

- A Jóistennek annyi bajnoka van, aki békét hozott a Földre, abba a közösségbe, ahol élt - mondta. - Arra gondoltam, hogy karácsonyig minden adventi napra kérjünk meg egyet közülük, legyen a mesterünk. Tanuljunk tőlük békességet.

Fotó: Molnár Artúr

Erre az alkalomra Böjte Csaba a Boldogságos Szűzanyát javasolta tanítónak, majd egy bibliai történettel azt is alátámasztotta, miért. - Bizonyosan emlékeznek arra, amikor a 12 éves kis Jézus Jeruzsálemből a pászka ünnepéről hazafelé elveszett. Szülei három napon keresztül bolyongva keresték, míg a jeruzsálemi templomban az Írást magyarázva papok és tudósok gyűrűjében megtalálták. - Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk - kérdezte Mária higgadtan. Jézus így felelt: - Miért kerestetek? Nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgain kell fáradoznom?

A szülők és a 12 éves kisfiú között feszült helyzet alakult ki, de Mária nyugodtan meghallgatta Jézust anélkül, hogy veszekedett volna vele. Minden családban történnek hasonló dolgok. A nehéz helyzetben Mária és József meg tudta őrizni nyugalmát, önuralmát, és párbeszédet kezdtek fiukkal. Nem kiabáltak, nem rendeztek jelenetet.

- Bármi is történik, a párbeszédre való készséget őrizzük meg magunkban - adta Böjte Csaba megszívlelendő tanácsát. - Ne ítélkezzünk, kérdezzük meg a másiktól, ő hogyan gondolta. Ha megértjük az ő álláspontját is, megértjük cselekedetének okát. Rajtunk múlik, hogy a másikat meg tudjuk-e szelídíteni, barátunkká tenni, vagy ellenfelünkké. Olyan sokszor megtapasztaltam: ha én kész és nyitott vagyok a párbeszédre, ha meghallgatom az ő érveit és megpróbálom én is bölcsen, szeretettel, alázattal elmondani az enyémet, akkor mindig megoldódik a probléma.

Isten teremtett minden embert és ő selejtet nem teremt! Ha ezzel a hittel tudsz odafordulni a másikhoz, akkor van esélyed arra, hogy győzelemre vidd az ügyedet, amit magad elé tűztél ki célul.