Nyomok a Seuso-kincseken

A kerekasztal-beszélgetés témája a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott Seuso Munkabizottság eddigi kutatási eredményeinek bemutatása. Török László akadémikus, a Seuso Munkabizottság elnöke, Dági Marianna régész-muzeológus és Mráv Zsolt régész-főmuzeológus, a munkabizottság kutatási programjának koordinátorai, első alkalommal nyilatkoznak kutatómunkájukról nagyobb nyilvánosság előtt.

Kincsszemle: a Seuso tárgyakat többször vizsgálták, karbantartották, restaurálták.

Vajon mi lehet most a Seuso-kutatás egyik kardinális kérdése? Mivel döntően befolyásolja a további lépéseket, elsősorban bizonyítani kell a pannóniai kincslelet magyarországi/Fejér megyei lelőhelyét az archaeometriai – régészeti ásványtani – vizsgálatokkal. Az ezüstkészlet feltételezett megtalálási helyének, a Szabadbattyán-Úrhida határában található régészeti terület szakértőjének a véleménye szerint a mintavételek helyén az utóbbi években a talaj összetételében jelentős változások mentek végbe, ezért nem biztos, hogy az összehasonlítás eredményre vezethet. A bonyolult műszeres laboratóriumi vizsgálat lényege ugyanis ezeknek a talajmintáknak az összevetése a Londonból tavasszal hazahozott műtárgyakon még fellelhető parányi ásványmaradványokkal, amelyek a New York-i és londoni karbantartási, restaurálási munkálatok után rajtuk maradhattak.

A legnagyobb Seuso-tálon (Vadász-tál) bizonyára ma is látható egy nyom: erős smirglis dörzsölés a tál szélén. Strasszer István, a kincsekért meggyilkolt Sümegh József szomszédja/barátja, máig emlékezetes találkozásunkkor elmesélte, kíváncsiságból megdörzsölte a tál szélét, hogy megtudja, a Sümegh által neki megmutatott tárgyak miből készültek. A dörzsölés nyomát, ha lehetőséget kapott volna rá, New Yorkban is megmutatta volna a bírónőnek. Vajon volt-e már rá lehetősége azóta, hogy megmutassa hol hagyott nyomot a rövidesen Fehérváron is látható legnagyobb ezüsttálon? Fotó: Archív, Szépművészeti Múzeum

Mivel a régészeti ásványtani vizsgálatok kockázatosak is lehetnek, a később bővebb magyarázatot ígérő szakértő szerint célszerűbb lenne figyelembe venni a rendelkezésre álló, korábban elvégzett tudományos vizsgálatok eredményeit. A bizonyító erővel bíró „nyomokról" Balla Márta régész-fizikus a Magyar Nemzeti Múzeum összegző tudományos ülésén tartott előadásában elmondta, hogy az 1993-as New York-i Seuso-per előtt szigorú feltételek mellett magyar szakemberek megtekinthették a 15 Seuso-tárgyat, s azokról vizsgálati mintát vehettek.

Három tárgyról, a tároló rézüstről, az ezüst Meleagrosz-tálról és a mosdótálról sikerült anyagmaradványokat biztosítani. A független szakemberek által elvégzett összehasonlító vizsgálatok a Borbély-pince, a Sárvíz, a szabadbattyáni római kori palota fűtésalagútja és a polgárdi kőbánya talajmintáival, objektív adatokkal igazolják a tárgyak elrejtési helyét. A Meleagrosz-tál és a mosdótál a fűtésalagútban volt elrejtve, míg a tárolásukra szolgáló rézüst a Borbély-pincében, ahol megtalálójuk, Sümegh József elásta őket.

A korábbi részletes vizsgálati anyagok felhasználása azonban akadályba ütközik, mivel azokat a kincsek visszaköveteléséért folytatott perben eljáró New York-i bíróság titkosította, s ezt akkor a magyar fél is aláírta. Kérdésként merülhet fel és tisztázni kellene, mennyi időre szól ez a titkosítás, s kinek a hozzájárulásával oldhatják fel, tekintettel arra, hogy a szakértői megbízást a Magyar Állam és az ORFK adta.

Felvetődik egy következő kérdés is: vajon lehetnek-e még más nyomok a Seuso-edényeken, amelyeket az igazságügyi bűnügyi szakértőknek kellene megvizsgálni? A kriminalisztika tudományának fejlődését figyelembe véve indokolt lehetne a Londonból hazahozott Seuso-tárgyak bűnügyi szakértői vizsgálata, rajtuk olyan mikronyomok keresése, amelyek a megtalálóra, tanúkra utalhatnak, akik kézbe fogták az ezüstedényeket és akár Sümegh József gyilkosainak a leleplezésében is segíthetnek. Az ezüsttárgyak bűnügyi szempontból való vizsgálatáról megkérdeztük Vukán Béla alezredest, az ORFK Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztályának vezetőjét. A felvetést „nyilvánvalóan kézenfekvőnek" tartotta, viszont konkrétumokat erről a Seuso-ügyben folytatott nyomozás érdekében nem mondhatott.