Nyughatatlan szomszédok - a panaszos idegeire megy a felette lakó

Az együttélés szabályainak árnyoldalát azok tapasztalják meg leginkább, akik társasházban élnek és nincs módjuk kedvükre elvonulni a világtól, akkor sem, ha magukra csukják a lakásuk ajtaját. Ugyanis a társasházi együttélés neuralgikus pontja szinte mindig a szomszéd viselkedése, amelyet csak a papírvékony falak választanak el a nyugalmas életre vágyó lakóktól. Az együttélés is épp ezen a ponton szokott nehézkessé válni, amikor a szomszéd életvitele, szokásai – hát, mondjuk ki – mások idegeire mennek.

Persze a panelházak együttélési rendszere kicsit nagyobb toleranciát és megértést igényel, el kell fogadni, el kell viselni néhanapján a másik „rigolyáit”, például azt, ha csak vasárnap van ideje falat fúrni valakinek, vagy éppen ha a vendégek szombat este „túltolják” a hangulatot. Sok mindennek bele kell férnie, de van egy határ, aminek már nem. Ilyen az az eset is, mellyel kapcsolatosan olvasónk keresett meg bennünket. Négyemeletes házban költözött fél éve a felette lévő lakásba egy négygyermekes család, ahol napi szintű az éjfélig tartó kiabálás, üvöltözés, csapkodás. - Nem a gyerekekkel van bajom, hanem azzal, hogy gyakorlatilag a legbensőbb titkaikat is ismerem azért, mert az anya üvöltve kiabálja ki őket – szögezi le a panaszos, aki még nem jutott el odáig, hogy hivatalos útra terelje az ügyet, de abban már biztos, hogy szép szóval nem ér el változást.

– Próbáltam beszélni velük, jeleztem, hogy legyenek csendesebbek, legalább este 9 után, de semmi eredmény. A gyerekek még éjfélkor is fent vannak, veszekednek, a nő meg dühösen szidja őket. Ez szinte minden este, éjszaka menetrend szerűen megtörténik. Viszonylag gyakoriak a hasonló, a társasházi lakásokban a hangoskodással, kiabálással, hangos tévézéssel, hangos zenehallgatással megvalósuló, úgynevezett „birtokháborítások” miatti esetek Székesfehérváron, amelyek miatt nem ritkán eljárás is indul – árulta el kérdésünkre Werger Éva, a város hatósági főosztályának igazgatási irodavezetője. A kulcsszó itt a birtokháborítás, melyet birtokvédelmi eljárás keretében lehet vizsgálni. S mégis, mit tehet a panaszos, kihez fordulhat?

Mint kiderült, a lakásszövetkezetekhez vagy a társasházak kezelőihez nem, ők a tájékoztatáson túl nem tehetnek semmit. Viszont: - Egy éven belül a jegyzőtől lehet kérni a zavarás megszüntetését, ám ha a birtoksértő állapot több mint egy éve fennáll, közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni – árulja el az irodavezető. Azonban némi „előmunkát” – és 3 ezer forint illetéket is - igényel az ügy, ha a panaszos eredményes akar lenni: bizonyítékokat kell ugyanis begyűjteni, ami annyit tesz, hogy tanukat kell keresni, akik alátámasztják a zavaró viselkedés fennállását. Az ő nyilatkozatuk mérvadó az eljárás során, ezek alapján sok minden eldől: - Tanúnyilatkozatok alapján azt vizsgálják a birtokvédelmi eljárásban, hogy a „zavarás” milyen mértékű, milyen gyakori, miből ered, mely napszakban valósul meg, az a társasházi együttélés során elvárható általános magatartási, viselkedési szabályoktól milyen mértékben tér el, alkalmas-e mások nyugalmának, pihenésének megzavarására – sorolja Werger Éva. Hozzáteszi, hogy ilyenkor természetesen érvényesül a „hallgattassék meg a másik fél is” elve, azaz lehetőséget biztosítanak a bepanaszolt lakónak arra, hogy reagáljon, azaz „nyilatkozatot tegyen”. Ha a bíróság vagy a jegyző úgy dönt, hogy a probléma valóban orvosolandó, akkor „határozattal eltiltják a birtoksértőt a birtoksértő magatartástól”. Ez ellen jogorvoslatnak nincs helye, maximum, ha nem tetszik az ítélet a bepanaszoltak, ő is indíthat egy pert a másik féllel szemben.

S mi történik akkor, ha nem változik semmi? – vetődik fel a kérdés.

– 5 ezer és 500 ezer forint közötti eljárási bírság szabható ki és 10 éven keresztül kérhető a kötelezés végrehajtása – tudjuk meg, de Werger Éva hozzáteszi tapasztalatát is: - Mivel magatartással valósul meg a birtokháborítás, könnyű a határozatban foglalt kötelezésnek eleget tenni. Igaz, ez gyakorta eljárási bírságok kiszabása után tudatosul leginkább a kötelezettekben. Vagyis sokan gyakran csak az után csendesednek el, miután megkapják az első bírságot

(A cikkhez használt nyitóoldali fotó csupán illusztráció)