Orvosi papírokkal cáfolja az anya, hogy közveszélyes lenne a gyermeke

Kétszer írtam már arról a Lövölde utcában található panelházról, ahol a lakók egy őrjöngő, pszichiátriai beteg férfire panaszkodnak. Az ő tapasztalataikat tehát már olvashatták: rettegésről és terrorról meséltek. A 27 éves férfi, akit az előző cikkben G- nek neveztem, édesanyjával és nagymamájával él ebben a lakásban. Eddig csak egyszer, pár mondat erejéig állt szóba velem az édesanya, aztán becsukta maga mögött az ajtót. A napokban azonban váratlanul felkerestek a szerkesztőségben. Az anya G-vel együtt és egy mappányi dokumentummal érkezett.

Rögtön azzal kezdte, a lakók beszámolójában az bántotta leginkább, hogy azt állították, nem alkalmas gondnoknak és, hogy nem gondoskodik a fia orvosi kezeléséről. Szerkesztőségünk emeletén ültünk le beszélgetni. G. velem szemben ült, egyszer sem nézett rám. Az anya szerint G. akart mindenáron bejönni, mégsem maradt pár percnél tovább. Ahogy megpillantotta a fényképezőgépet, G. kiabálva és csapkodva rohant ki az épületből. Az anyjával azonban még negyvenöt percen át beszélgettem. – Azt hiszi rosszat akarnak, hogy ellene vannak – magyarázta kissé remegő hangon az anya, majd az újságcikket elemezve, pontról pontra cáfolta a lakók állításait.

Cáfolta a vele egy lépcsőházban élők állításait az asszony, szerinte a gyereke nem közveszélyes
Fotó: Molnár Artúr

– Többen is provokálják, hergelik őt, hogy aztán videóra vegyék a reakcióját. Fenyegetik, furkósbottal megkergetik. Olyan is volt, hogy fellöktek, vagy berúgták az ajtónkat. A gyerekem nem mer az emberek közelébe menni, inkább kerüli őket. Nem lökött le senkit a lépcsőn, és a nagymamája sem bújt el előle a liftben. Ha G. fenyegetőzik, azt is falon át teszi. Soha nem vert minket félholtra. Az persze előfordul, hogy a kezemre csap vagy belerúg a lábamba – mondja. Az asszony is belefáradt már ebbe a két és fél évbe, tudja, hogy tarthatatlan a jelenlegi helyzet. Azonnal elköltözne, ha tehetné. A fia egy tanyán sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lenne, nem izgatnák fel az emberek, a szagok és a hangok. Minden este sírva könyörög, hogy azonnal vigyék el a panelból. De a siófoki házukon két és fél éve nem sikerül túladni, addig pedig nem tudnak elköltözni. – Egy éves korától kéthetente hordom orvosi vizsgálatokra – mutatja a papírokat, melyekből kiderül, G-nek gyermekkora óta vannak indulatkezelési problémái, dühkitörései. Már az óvodában is nehezen illeszkedett be, a normál iskolában is sokat csúfolták. Korábbi lakhelyükről, Siófokról azért kellett eljönniük, mert agresszív fenyegetőzései miatt G-t feljelentették a szomszédok. Kilenc hónapot töltött az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben, ahol az anya állítása szerint rendszeresen bántották, megalázták a fiát. Gyilkosokkal töltötte a napjait.

Csak ezután, 2013-ban diagnosztizálták G. valódi betegségét, eszerint huszonöt évig félrekezelték. A legutóbbi orvosi szakvélemények autizmus spektrum zavart állapítanak meg. G. két hete új kezelést kap: hangulatjavítók és nyugtatók kombinációját. Az anya szerint már most érezhető a változás, a fia pedig megesküdött, nem önkényesen, hanem az előírás szerint szedi a gyógyszereit. Pár nappal a találkozásunk után egy szöveges üzenetet kaptam G. anyukájától. Azt írta benne, hogy a családsegítőnek „köszönhetően” a gyámhivatal vizsgálni kezdte a gondnoki alkalmasságát. Szerinte ez nem valódi segítség. A bevezetésben pedig azt írtam újabb fejezet nyílt, utolsót nem írhatok. Addig azonban, amíg fejlemény, vagy valamiféle megoldás nem születik, ott helyben, a lépcsőházban kell létrejönnie a két fél közötti párbeszédnek.