Hatvan esztendeje oszlott fel az egykori zászlóalj

Hagyományosan a repülős és ejtőernyős emlékmű megkoszorúzásával kezdődött a találkozó, majd a bajtársak, a barátok és a hozzátartozók a börgöndi repülőtéren idézték fel emlékeiket. A 84 éves Juhász József ezredes idén tizennegyedszerre mondott köszöntőt az ünnepségen: ő volt az, akiben megszületett a bajtársi találkozó ötlete. Először hatvan tisztet és tiszthelyettest sikerült megtalálnia, de volt olyan esztendő is, amikor egy ilyen bajtársi összejövetelen kétszázhetvenen voltak.

Sajnos ma már csak öten jöhettek el azok közül, akik tagjai voltak a Fehérváron állomásozott zászlóaljnak. Juhász Józseffel a repülőtéren ültünk, nem messze tőlünk An 2-es repülőgép állt, olyanból ő is sokat ugrott. Egy könyvet mutatott, amely ugyan csak néhány példányban jelent meg, de az életéről, az ejtőernyőzésről mond el mindent benne a veterán.

– Hálával tartozom a sorsnak, hogy nyolcvan éves koromban papírra vethettem életem, azon töredékeit, amelyek szorosan összefüggtek az ejtőernyőzéssel, harminchárom éves szakmai pályafutásommal. Azon kevesek közé tartozom, akik elmondhatják, hogy megvalósult gyermekkori álmuk. Munkám során kissé magam is hozzájárultam az ejtőernyőzés fejlődéséhez. Akadtak közben gáncsoskodók, de sok igaz bajtárs segítette munkámat. Mindösszesen 2225 alkalommal hajtottam végre ejtőernyős ugrást. Kiszámoltam, ezalatt 72 órát lebegtem ég és föld között, nyitott ejtőernyővel 1520 kilométert tettem meg, persze többnyire függőlegesen.

Az igazi élmény azonban a zuhanás volt. Szabadesésben 860 kilométert megtéve nagyjából tíz órát zuhantam összesen. A mai ejtőernyős sportolóknak ez nem különösebb rekord, de katonai ejtőernyősként azt hiszem, említésre méltó. A stafétabot jó kezekbe került: fiam hivatásos tiszt lett, lányom nagyobbik fia, egyik unokám pedig ejtőernyős katonaként teljesít szolgálatot – összegzett az öreg ezredes