Ötven éve egy helyen süt - Gasztronómiai érdemrend a bicskei cukrásznak

Gyuricza Lászlóné a maga csöndes szerénységével, visszafogott mosolyával nehezen viseli az ünneplést és a köszöntéseket. Pedig ahogy mondani szokták, csakugyan van mire szerénynek lennie!

A Kossuth utcai Randevú cukrászda többszörös metamorfózison esett át a mai formájáig, egyben az állandóság jellemezte: Ica cukrász ötven éve készíti itt a süteményeket, s persze a többféle pogácsát. A napi hetven-, hétvégente kilencvenféle termékből nehéz választani. A Dobos-torta Ica kedvence a pályája eleje óta, habkönnyű tésztája, finom kréme és szelíden szétroppanó karamellmáza miatt mások is szeretik. A cukrászda, s a mögötte rejtőző műhely hajdanán bizonyos Vasanits úr tulajdonát képezte, az államosítás után az áfész működtette tovább, elöl pedig egy időben még hírhedett késdobáló kocsmaként is regnált. Hrabali intézmény volt, az biztos. Ennek hírét, s külsejét-belsejét alakította át Gyuriczáné az évek alatt szolid, tiszta, otthonos cukivá.

Gyuricza Lászlóné Balogh Ilona bicskei cukrász ötven esztendeje, első és egyetlen munkahelyén dolgozik ma is (Fotó: Zsohár Melinda)

A köztiszteletben álló Balogh asztalos lánya, Ilona gyerekkorában is szeretett sütögetni. Édesanyja és két nővére mellett ő lett a legszorgalmasabb kiskukta, s alig tizennégy évesen kijelentette: cukrász lesz! Azonnal az áfész üzemébe került, tehát erre a helyre, ahol munka mellett tanult. Az ipari tanulót rögtön a mélyvízbe dobták, a szakma kiváló tanulója címet is elnyerte, 1965-ben Budatétényben első lett a cukrász versenyen! Dobos-tortát és marcipános bőségszarut készített gyümölcsökkel, a kötelező tétel az élesztős-vajas beigli tészta volt, s a pozsonyi kifli. A díjazással együtt vette át a szakmunkás levelet, 1974-ben tette le a mestervizsgát.

Férjhez ment 1968-ban, három gyermeket nevelt fel, de már 1973-tól felajánlották neki a cukrászüzem vezetését. A rendszerváltás után bérbe vette első munkahelyét, majd megvásárolta, de ma is minden munkában részt vesz. Ő az első érkező, s az utolsó távozó. 1997-ben még fatüzeléses sütők működtek itt, azóta cserélte le lépésről lépésre az öreg berendezéseket. Ám a tejszínhab igazi, a tojás, a tej, a természetes alapanyagok nem por és adalékanyag formában mutatják meg magukat, mert a tradicionális eljárásokból megőrzött, amennyit csak lehetett.

Mészáros János Elek, az alcsúti énekművész gyakran jár hozzá, a tehetségkutató versenyre Ica rengeteg süteményt küldött vele a pesti dalosoknak. „A Randevú cukrászda az a hely, ahol találkozhatnak a sütemények eredeti ízével!” – szokta emlegetni Elek. Manufakturálisan készülnek a kézműves sütemények, számos olyan, ami máshol nem. Sok régi fajta süti kínálja magát nála. Idén anyák napján Ica óránként krémest főzött, hogy frisset kínáljanak a betérő fiatalabb és idősebb „gyermekeknek”, akik ezúttal vitték a süteményt az ünnepelteknek.

Az ünnepek munkával telnek, a hajnalok nyüzsgő előkészülettel, s Ica mindig tanulókat is fogad. Most is öten sajátítják el keze alatt a szakma fortélyait. Ami a csábítást illeti, annak ellenállt az évtizedek alatt. Mértékkel, sőt, alig eszegetett az édesség birodalmában, talán a túrós dolgokat kedveli jobban. Csak annyit kóstol, amennyi a minőségellenőrzéshez szükségeltetik. A „maradékokból”, azaz a megmaradt finom, hibátlan süteményeiből pedig sok gyermek, idős, sérült kapott ajándékba, de erről sem beszél. Ezt mások mesélik el helyette...