Pestről indult, Lisszabonig ment - Nem találkozott még olyan emberrel, aki megbánta volna a zarándoklatot

- Maga meg honnan jött? - kérdezte a vendéglátós a sorban következő Vizy Pétert, aki a többi túrázóval együtt épp vacsoráját költötte a franciaországi fogadóban.

- Budapestről - vágta rá a fiatalember, mire a hely tulajdonosa újra faggatni kezdte: - Jó, jó, de honnan gyalogolt ide?

- Budapestről! - mondta még egyszer, mire a fogadós eltátotta a száját és tapsolni kezdett, majd a vendégsereg is rákezdett.

Hasonló megdöbbenéssel hallgattam én is Péter történetét, aki 2014 áprilisában kezdett bele közel fél évig tartó túrájába. Magyarország fővárosából egészen Lisszabonig gyalogolt.

Vizy Péter az utóbbi három évének közel a felét túrázással töltötte és állítja, ez a jövőben sem lesz másként. Ha teheti, elindul

- Cserkész voltam és a családdal is túráztunk gyakorta, de egészen három évvel ezelőttig nem gondoltam volna, hogy ennyire élvezni fogom a nomád életet. Az ok, amiért először elindultam a leggyakoribb mind közül: összenyomtak a hétköznapok, a munka, hogy állandóan az órát kell nézni. Először édesanyám mesélt a zarándokútról, és amikor elegem lett eldöntöttem, hogy elmegyek. Két hét alatt összeszedtem ami kell, majd nekivágtam a 800 kilométeres, spanyol útnak - magyarázza Péter, aki állítja: az után az egy hónap után teljesen más emberként tért vissza. Mint mondja, egészen az utazásig nem hitt a csodákban, de ott az út megadta neki azt, amire vágyott.

- Miután hazaértem a magyar Szent Jakab utat is végigjártam, ami többek között Fejér megyét is érinti. Amikor elértük Lébényt, a végállomást, láttam meg a táblát: Santiago de Compostela még 3210 kilométer. Akkor esett le a tantusz, hogy van egy út, ami összeköti a két országot - Péter a hazai szakaszt 17-ed magával járta végig, majd Győrtől két barátjával folytatta a túrát Ausztrián, Francia-, majd Spanyolországon keresztül egészen Lisszabonig, bár a végére már csak egymaga maradt.

- Voltak vicces szituációk, például az osztrákoknál, amikor egy erdőt kellett átszelnünk a következő szállásig. A bejáratánál egy tábla figyelmeztetett minket: Ne etesd a medvéket!, ráadásul alkonyodott. De az is emlékezetes volt, amikor az egyik túrázót, - akit olykor leelőztünk, máskor meg lehagyott minket - egy buszmegállóban találtuk meg. Bunkert épített magának és azt mondta: mivel itt olyan szép a táj, megpihen pár napra - nevet az emléken Péter, aki a 4400 kilométeres út alatt össz-vissz hét napot pihent.

- Amikor elértem a spanyol El Camino francia útjának kezdőpontjára már hírét vették az érkezésemnek. Emlékszem, mennyire furcsa volt a sok, frissen borotvált, fitt zarándok között, akik némi elképedéssel tekintettek elhasznált és megfakult külsőmre - magyarázza a túrabolond, akinek kalandja a féléves úttal nem ért végett.

- Szerencsém volt, mert visszavettek a munkahelyemre, de minden reggel úgy keltem, hogy kerestem a bakancsomat meg a túratáskámat, és olykor azon kaptam magam, hogy elmerengve nézek ki az ablakon a szabadba. Az első hetek szörnyűek voltak, csak az adott erőt, hogy a kalandjaimat elkezdtem megírni egy blogon és természetesen terveztem a következő utazást - fűzi hozzá a megszállott gyalogló, aki jelenleg is Spanyolország útjait járja, és mindenkit arra biztat, ha kedvet érez rá, kövesse példáját.

- Kifogásokat találni mindig lehet: beteg vagyok, nem engednek el a munkahelyemről, nincs pénzem rá, úgysem fogom bírni, öreg vagyok én ehhez. De az az igazság, hogy én még nem találkoztam olyan emberrel aki a zarándokútról ne úgy tért volna haza, hogy azt mondta volna: megérte! - mondja el Péter, aki előreláthatólag csak szeptemberben érkezik vissza hazánkba.

Ahogy bajtársai búcsúztak el tőle, úgy kívánunk neki mi is jó utat: Buen Camino!

Az El Camino több egyetlen útnál

A Szent Jakab-út ( El Camino) egy ősrégi zarándokút, amiről már többször hallhattunk, azt viszont kevesen tudják, hogy az El Camino nem egyetlen utat foglal magában. A Camino Frances, vagyis Francia út a legnépszerűbb, a legjobban kiépített és a kezdő túrázók általában ezzel próbálkoznak meg, de ott van még a Camino Via la Plata, a Camino Sanabres, a Camino Finisterre, és a Camino Muxia is, amiket Vizy Péter szintén végig járt. Ezeken az utakon sokkal kevesebb a zarándokszállás - így tanácsos sátorral neki vágni - és a terep is tartogat meglepetéseket.