Pitre-sorozat, hat év után - Lukács László díja egy 27 kötetből álló, néprajzi gyűjtemény

Ez voltaképpen Lukács László Pitre-díja: az elismerést, még 2010-ben nyerte el a fehérvári néprajzkutató, ám a pénzügyi válság közbeszólt... A díjat a szicíliai néprajzkutatóról nevezték el. Giuseppe Pitre 19. századi orvos nem csupán gyógyította a falvak népét, hanem feljegyezte hagyományaikat, történeteiket, dalaikat. A Pitre-díj komoly nemzetközi elismerésnek számít. Az életműdíj egy aranyérem, ami egy kutató egész munkásságát ismeri el.

Ám emellett különféle kategóriákban is osztanak Pitre-díjakat. Lukács László annak idején könyvdíjat nyert, amelyre pályázni lehetett a világ minden részéről. Ő a Sárfőtől a Mezőföldig című, 2009 decemberében megjelent, fotókkal illusztrált könyvével vívta ki az elismerést, amit   2010-ben ünnepélyesen Palermóban vehetett át.  A rangos díjat megosztva nyerték el, Abdel Hafen egyiptomi kutatóval: ez fejenként 2500 euro pénzjutalommal járt.

Lukács László örül a könyveknek, komoly becsben tartja a sorozatot: a fordításban a fia segít majd

Az ünnepség után Lukács kapott egy levelet, amelyben közölték, az alapítványnak a válság miatt gondjai támadtak, csak később küldik a pénzt. Néhány hónap múlva érdeklődtek, elfogadná-e a díj fejében Pitre 60 kötetben megjelent néprajzi gyűjteményét. Lukács László rögtön válaszol: nagy örömmel! Aztán múltak az évek, a könyvek nem érkeztek meg.

De a néprajzkutatónak nemrég újra kezébe akadt az a régi levél, a felajánlott Pitre-sorozatról:  – Azért is kerestem elő az olaszok ígéretét, mert rövidesen megjelenik egy néprajzi tanulmánykötetem, német nyelven – meséli Lukács László.

– A Humbold alapítványnál a kötet nyomdaköltségeire támogatást nyertem, és a német alapítvány igen pontosan folyósította a kért összeget. Erről aztán eszembe jutott az olaszok ajánlata is. Írtam nekik, jeleztem: ígéretükből nem lett semmi. Ezek után érkezett a csomag, igaz, a 60 helyett 27 kötettel, de ezt is nagy becsben tartom. Lukács László már kedvtelve böngészi a köteteket. Azt mondja, Pitre fantasztikus munkát végzett azzal, hogy a szóbeli tradíciókat lejegyezte, összegyűjtötte.

A 19. században, az olasz egység létrejöttét nemzeti megújulási mozgalom követte, akkor váltak fontossá az irodalmi emlékek, a népi kultúra hagyományai. Pitre a szicíliai tradíciókat kutatta: ezek pedig azért érdekesek, mert Olaszországnak ezt a vidékét számtalan külső hatás is érte. Az egyik kötetben a szicíliai népköltészet darabjai szerepelnek, a másikban olaszországi utazók emlékei és így tovább. Lukács Lászlót azok a kötetek villanyozzák fel, amelyben a népi, egyházi ünnepek szerepelnek: a Szent Sebestyénhez, Szent Miklóshoz, Luca naphoz fűződő szicíliai szokásokat szeretné összevetni a mi hagyományainkkal.

Azt mondja, latint tanult, olaszul is ért, de mindkét fia tolmács, az idősebbik hat nyelven beszél, egyebek között olaszul is. Így aztán rá biztosan támaszkodhat. – Persze, néprajzos kollégáknak is szívesen kölcsönzöm a köteteket, amelyek a halálom után majd közgyűjteménybe kerülnek – mondja komolyan –, de azért humorral hozzáteszi: – Csak akkor nem adom közintézménynek a nsorozatot, ha valamelyik fiam néprajzkutatót venne feleségül. De erre nincs sok esély...