Hírek

2017.05.05. 08:15

Presser azt írta róla: „Marika néni úgy énekel, mint három gyönyörű angyalka”

Székesfehérvár - Régi kedves ismerősként köszöntötték a Viktória Rehabilitációs Központban. Falusi Mariann legutóbb a Pa-Dö-Dö tagjaként Lang Györgyivel járt az intézményben, ezúttal pedig új szólólemezét mutatta be: mesélt és énekelt a hallgatóságának. Az est előtt beszélgetünk a sokoldalú énekessel.

Gábor Gina

- Presser Gábor azt nyilatkozta, hogy szobalemez készült. Ezt hogyan kell érteni?

- Presserrel, azaz Pici bácsival mi több mint harminc esztendeje nagyon jó barátságban vagyunk. Már a Pa-Dö-Dö születése is neki köszönhető, hiszen annak idején, 1985-ben ő hívott fel, hogy lenne egy nekem való feladat a Rémségek kicsiny boltja című musicalben. Abban a produkcióban találkoztam Lang Györgyivel. Lényeg, hogy Pici bácsival a barátság azóta is tart, hét-nyolc évvel ezelőtt pedig még szorosabb lett, amikor a Budapest Sportcsarnokban vendég lehettem az ő önálló estjén. Azóta rendszeresen dolgoztunk együtt... És az elmúlt években nála, otthon, a zeneszobában, a zongoránál vettük fel a számokat. Nem a megszokott módon, hiszen általában előre megcsinálják a zenei alapot, aztán az énekes hosszan „küzd", mire felénekli a számokat. Mi egy az egyben vettünk fel minden dalt, ami azt jelentette, hogy olykor hússzor-harmincszor is neki kellett állni egy nóta feléneklésének, mert ha ilyenkor egy háromperces számban valaki hibázik, elölről kell mindent kezdeni... Embert próbáló feladat volt, mégis nagyon élveztük.

Falusi Mariann a Viktória Rehabilitációs Központban mesélt magáról, és énekelt is néhány dalt a lemezről

- A kedvencekből alakult ki a válogatás?

- Igen, ezt lehet mondani. Amikor én énekelni tanultam, nagy sztár volt Katona Klári, az ő csodálatos „Titkaim" lemezéről is válogattam, de aztán bekerültek a kevésbé ismert számok is. A Két szív, amit Király Linda énekelt, meg azok a dalok - A part meg a Csak az idő -, amiket kifejezetten nekem írt Pici bácsi.

- A „Marika néni" viszont egyenesen rólad szól: „Marika néni úgy énekel, mint három gyönyörű angyalka..." Úgy tudom, ez a nóta néhány éve születésnapi ajándék volt.

- Igen, április 22-én van a születésnapom. Képzeld el, április 21-én éjjel megyek haza, és amikor megállok a ház előtt, éjfél után három perccel - már 22-én - kapok egy e-mailt. Ezt én ott, helyben kinyitottam. Pici bácsi akkor külföldön volt - és az e-mailben küldte nekem ezt a dalt... Egyből bőgni kezdtem a meghatódottságtól. És természetes volt, hogy ha csinálok egy lemezt, akkor ennek a számnak mindenképpen szerepelnie kell rajta.

- Sokoldalú vagy, színészi feladatot is vállaltál már. De most egy monodrámát adsz elő a Rózsavölgyi Szalonban, Agota Kristof Az analfabéta című művéből. Ez izgalmas vállalkozásnak tűnik.

- Akadtak korábban prózai feladataim, de ez attól különleges, mert semmi közöm Agota Kristofhoz. Ő rendkívül egyszerűen, lényegretörően fogalmazott, hiszen ellenségnek tekintette a nyelvet, amin írt... 1956-ban, fiatal nőként elhagyta Magyarországot, Svájcban telepedett le. Újra analfabétaként volt kénytelen élni, fokról fokra tanult meg franciául, és ezen a nyelven írta a könyveit is, a világhírű Nagy füzetet és az önéletrajzi ihletésű Az analfabétát. Érdekesség, hogy ő maga a könyvei magyar fordítását nem is ismerte... Miközben elmondom az ő sallang nélküli, lényegretörő, szívbemarkoló szövegét, nem próbálom őt megjeleníteni, hiszen nincs meg ehhez a színészi eszköztáram. Amit ehhez én hozzáteszek: a dalok, amik hozzám kötődnek, ettől lesz ez a produkció az enyém is... Sokféle forrásból merítettem: cigánydal, népdal, régi, szarkasztikus Pa-Dö-Dö-sláger egyaránt szerepel az előadásban.

- Hogyan hat ez a közönségre?

- Van egy pont, amikor mindenki sír. Arról esik szó, hogy mindent maga mögött hagy, amikor elmegy Magyarországról. Ma is zajlik egy erős elvándorlás, sok embernek megy el a gyereke, unokája, kénytelenek másutt megélhetést keresni. Akik pedig ma elmennek, ugyan-olyan talajtalanokká válnak, mint Agota Kristof. Úgy gondolom, hogy ez az előadás gondolkodásra késztet, segít más megvilágításba helyezni a dolgokat... Ezért örülök ennek a feladatnak, ami nem nekem jutott eszembe, hanem Zimányi Zsófiának, a Rózsavölgyi Szalon művészeti vezetőjének. Agota Kristof arra tanít, hogy az emigráció bármilyen formában, bármilyen indíttatásból is történjék - rettenetesen nehéz.

Nyolcévesen a zongorát választotta

Már egészen kicsi korától kezdve nagyon szeretett énekelni - derült ki a Viktória központban, ahol Falusi Mariannt a gyerekkoráról is kérdezték. Zenei általános iskolába járt, nyolcévesen egyedül beiratkozott zongorára - azután persze otthon is szólt erről a szüleinek, akik szerencsére nem bánták, hogy kész helyzet elé állította őket: béreltek egy hangszert a gyakorláshoz. Konzervatóriumot végzett, tanára, Sík Olga pedig azt is fontosnak tartotta, hogy a növendékei ne csak a komolyzenét ismerjék, hanem a könnyűzenét is... A többit tudjuk: dzsesszénekesnőként tűnt fel a Ki mit tud?-on. Az esten azt is elmesélte: 82 éves édesanyja éppen olyan pozitívan gondolkodik, mint ő, és szívesen kíséri el a fellépéseire is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!