Rambók a bakonykúti játszótéren - Sokan nehezen viselik a hadgyakorlatot

Amikor beszélgetünk, éppen egy Chinook szállító helikopter lebeg a falu fölött.

– Mi 2007-ben költöztünk a faluba, az első időkben csend volt. Aztán következett egy tüzérségi gyakorlat, amely sokunkban „kiverte a biztosítékot”, mert szinte elviselhetetlen volt a süvítő lövedékek hallgatása – idézte fel a közelmúltat Takács Judit, a Bakonykútiban élő asszony. Aki azt is elmondta: mondták neki, tudhatta, hogy egy lőtér mellé költözik, ne reklamáljon tehát. Ám ő ezt felháborító, cinikus válasznak tartja a problémákra, hiszen nem gondolja, hogy 2014-ben az Európai Unió egy olyan településén kellene élnie, ahol harci járművek gördülnek végig az egyébként csendes utcán.

Élnek a faluban öregek is, akik annak idején tudták, hogy hiába jelenik meg az orosz tank a település határában, ők nem tiltakozhatnak. Féltek szólni. A növények és az állatok is nyilvánvalóan csak szótlan elviselői lehetnek a seregek pusztításának.

– Akkor fordultam először a Honvédelmi Minisztériumhoz. Személyes tiltakozásként kezdtem, számítva arra, hogy követőim lesznek. Az akkori egyeztetést jól zárult, átszervezték a gyakorlatokat és egy ideig ismét nyugalom költözött Bakonykútiba. Még azt is elértem, hogy a következő hadgyakorlatot, ami éppen az Állatok Világnapjára esett, időben átütemezték.

Feladat közben a gyakorlaton. Egy ilyen hatalmas helikopter bizony elég nagy zajjal repül (Fotó: Rácz Tünde, Zrínyi Média Kft.)

A falu nagyon közel van a lőtérhez, lényegében mellette, a határában fekszik. Ami ott történik, ők azt biztosan hallják.

– Most azonban megváltozott minden. A hollandok úgy gyakorlatoznak, hogy a falu fölött alacsonyan repdesnek a helikopterek, elmennek, majd néhány perc múlva visszatérnek. Ez egész héten így történt. Megesett, hogy Rambó külsejű katonák érkeztek két csoportban a lőtér felől, az egyik csapat eltűnt az erdőben, a másik letáborozott Guttamásiban, a játszótéren. Majd egy idő után visszatértek, éppen akkor, amikor a tiltakozásunk hatására éppen nálunk voltak a Honvédelmi Minisztérium illetékesei. Hogy hol voltak addig a hollandok, azt nem tudom. Úgy hallottam, azt a magyarázatot adták később, hogy a csapat egyszerűen eltévedt. De miként lehetséges ez? A lőtér végét tábla jelzi, ott angolul is olvashatják, hogy lakott terület következik. Úgy érzem, nekik mi csak térkép vagyunk a tájon.

Takács Judit a Fejér Megyei Hírlap egyik korábbi cikkére emlékeztet, mire rájövök, saját írásomra, aminek ez volt a címe: A sas is lehet túlélő. A lőtér környezeti rehabilitációjáról volt szó benne. Azt mondja, ő azt a mondatot azóta is gyakran idézi. Hangsúlyozza, hogy a polgármesterrel, Marics Józseffel igen jó a kapcsolatuk, folyamatosan egyeztetnek vele.

– Érkeznek hozzám a panaszok Inotáról, de még a Bakony túloldaláról, Herendről is. Nem hiszem, hogy ezt a helyzetet nekünk el kellene fogadnunk.

Takács Judit azt mondja, továbbra sem tágít igazától. Sokak mellett nagyon aggódik természeti értékeinkért, hiszen el sem tudja képzelni, mit művelhetnek a lőtéren a hollandok, ha még a lakott területeket sem kímélik.

– Ha ennyire nem tisztelik a falut, hogyan tisztelhetnék a természetes környezetet? Takács Judit elárulta, hogy radikális lépést fontolgat. Azt, hogy ha kell, egy fehér lepedővel kimegy a lőtérre tiltakozni. Sokan intik, nehogy megtegye, hiszen az nagyon veszélyes. De tudja, hogy abból akár nemzetközi botrány kerekedhet, amelyért hajlandó akár az életét is kockáztatni.

A gyakorlat április 22-ig folytatódik. Ki jobban, mások rosszul viselik a harci zajt.

A helyiek úgy tudják, a hollandok a lőtér használatáért nem fizetnek, az kompenzáció azért, hogy Afganisztánban a bázisukat használtuk. Ezt a hírt megerősítjük. Lapunkban már megírtuk Bakonykúti polgármesterének és a Honvédelmi Minisztériumnak a véleményét, azt nem ismételjük meg. De egy kérdést felteszünk: vajon ha egy magyar alakulat bemasírozna Hollandia valamelyik településére, vajon mekkora tiltakozás lenne miatta? Reméljük, NATO-szövetségeseink az ilyen eseteket hasonlóan bírálják el, és nem vagyunk „gyarmat”.