Régi idők kincsei

A vaskos, közel 2000 felvételt tartalmazó kötetben sok megyei vonatkozás található, ebből is kiderül, szűkebb hazánknak milyen régi és gazdag a tárgyi kultúrája.

A Kárpát-medence ősi kincsei című könyvet stílszerűen a Magyar Nemzeti Múzeumban (MNM) mutatták be. Nem véletlenül, a kiadványt gondolataival méltató és útjára bocsátó főigazgató, Csorba László kezdettől támogatója volt a hazai könyvtörténeti ritkaság megálmodójának és megvalósítójának, Vágó Ádámnak. Olyan kiadványt hozott létre, amely méltó a hazai régészetben kétszáz éve vezető szerepet játszó Magyar Nemzeti Múzeum hagyományaihoz - hangsúlyozta az országos intézmény vezetője.

A római császárkor Mithras-kultuszának emléke Sárkesziről
Fotók: Vágó Ádám illusztrációi a kötethez

Azt már a művészeti sokoldalúságáról - művészettörténész, grafikus, fotós, ékszerkészítő és szobrász egy személyben - ismert Vágó Ádám mondta el, hogy az album létrejöttét 32 múzeum több száz munkatársának, segítőinek köszönheti, akik hozzáférhetővé tették a számára a kiemelkedő régészeti emlékeket. A Kárpát-medence lakóinak, az itt élő elődnépeknek és őseinknek gazdag örökségét a kőkortól a honfoglalásig feltáró könyvújdonság alkotója a legőszintébb szavakkal vallja: Fantasztikus volt fotózni, megérinteni a tárgyakat, az élő történelem volt a kezemben .

A Vágó Ádám által említett 32 múzeum között szerepel a fehérvári Szent István Király Múzeum (SZIKM), amelynek több munkatársa működött közre az album műhelymunkáiban, név szerint: Csirke Orsolya, Nádorfi Gabriella, Reich Szabina, Szücsi Frigyes. A Kárpát-medence ősi kincseinek gyűjteményébe a megyénkben talált, a SZIKM-ban és a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kincsek egyaránt bekerültek. E különleges leletek spektruma a mindennapi és ünnepi használati eszközöktől a kultikus tárgyakig, szentélyekig terjed.

Míves bronzszobrocskák és bronzkancsók is láthatók a kötetben

Szabadbattyáni sírleletek: ezüstlemez kengyelfibulák és övcsatok

A legrégebbi megyei tárgyi emlékek a díszített hálónehezékek az újkőkorból származnak Kr. e. 5400-5000 közötti időperiódusból. Sukorón a Tóra-dülőben kerültek felszínre 1969-ben, kézzel formált kerámiák, a középső neolitikum dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájához tartoznak. Nemcsak az időben röpítenek előre, de a mai Velencei-tó mellett békésen halászó emberelőd naiv, a létfenntartásához kitalált eszközét írják felül a szabadbattyáni hun kori ezüstlemez kengyelfibulák és övcsatok az 5. század középső harmadából. Az 1909-1927 között feltárt lovas nép sírleletei már egészen más esztétikai értéket képviselnek, nemesfémből készültek, a ma emberének szemével nézve is remek ötvösmunkák. Kár, hogy a megyében főként csak a szakemberek ismerik őket, az MNM gyűjteményébe magángyűjtőktől kerültek.

A leggazdagabb, szűkebb pátriánkból származó kincsleletek a római kort idézik Vágó Ádám régészeti albumában. Ezek közül is a legfontosabb a Seuso-kincs Londonból 2014-ben hazahozott része. Az ezüstkészlet kancsói, tálai és illatszeres doboza saját műfajukban koruk művészetének csúcsdarabjai voltak, ma a világ kulturális örökségének kiemelkedő alkotásai közé tartoznak (írják róluk a könyvben - a szerk.). Az ezüstkincs mellől elmaradhatatlan a Kőszárhegyen egy szilvafa kiásása során 1878-ban talált késő római kori összecsukható ezüstállvány (quadripus). A kutatók elemzései szerint mindenféle összevetés és körülmény az összetartozásukra utal, ezért érthetetlen, miért késik összehasonlító anyagvizsgálata eredményének közzététele, amely perdöntő bizonyíték lehetne a Seuso-ügyben.

A Szent István Király Múzeum jelentősebb római kori archeológiai leletei - a faragott mészkő Mithras-kultuszkép Sárkesziből, a bronz Mercurius- és Minerva-szobrok Sárszentmiklósról, a Venus-szobor Nagyhörcsök-Szilfamajorból - is bekerültek az év könyvébe, amelyet nem minden alap nélkül nevezett így kiadója, a Kossuth Kiadói Csoport elnök-vezérigazgatója, Kocsis András Sándor.