Robothajók viadala a csónakázó tavon - Napelemes hajtóművek, műholdas irányítás

Itt kérem nem gőzgépek vagy többszáz lóerős benzinmotorok csaptak össze, hanem olyan intelligens hajók, amelyek egy honlapon, készítőik által megadott koordináták és a fölöttünk keringő műholdak alapján navigáltak el a csónakázó tó másik felénél lévő szigetre, majd onnan vissza gazdáikhoz. Fej-fej melletti küzdelemről azért nem beszélhetünk, ám tény, az a hallgató, aki az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának adjunktusával, Reskó Barnával végigcsinálta az elmúlt fél évet, az most már tényleg minden tud a digitális technikákról, a robotok látásáról és arról, hogyan lehet rábírni egy programozható legót arra, hogy engedelmeskedjen nekünk. Szerencsére a verőfényes idő is kedvezett a hallgatók és a hajók viadalának, amelyek egyébként a rájuk szerelt napelemek segítségével állították elő a lapátkerekek forgásához szükséges energiát.

„Semmilyen szél sem kedvező annak, aki nem tudja, milyen kikötőbe tart” – Györök György, az Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Karának dékánja Senecát idézte a verseny megnyitóján, majd azon melegében azt is hozzátette, itt most semmiféle szerepe nem lesz a szélnek, annál inkább a hallgatók robotikai tudásának.

Az AMK mérnöki intézetében már többéves hagyománya van a legorobotok programozásának: tavaly fociztak, most meg különféle tutajokat kellett épségben elnavigálniuk a fehérvári Csónakázó tavon. A hajókba egy telefont is beépítettek, ami bluetooth-szal kommunikált a már említett Lego NTX robottal, ez a szerkezet pedig GPS-en keresztül kapta meg azokat a korrdinátákat, amelyeket egy direkt erre a célra létrehozott honlapon adtak meg a hallgatók. Azaz a hajók gyakorlatilag maguk navigáltak a hullámok között, a mozgáshoz szükséges energiát pedig napelemek biztosították. Az öt csapat küzdelmét végül a piros-feketére festett, I love OE (Óbudai Egyetem) felirattal is megcifrázott hajó nyerte, amelyet az AMK Ship csapata készített.