Tikverőzés Mohán - Senki se menekült

Reggel kilenc óra előtt a mohai Pavilon előtti téren gyülekezett a falu népe, a kíváncsiskodók és a hagyományosan az iskolákból és óvodákból idelátogató több száz gyermek. Ekkor még csendben, gőzölgő teával, szalagos fánkot majszolgatva várták, hogy elinduljon a menet. Hogy tudjam, mikor jelentek meg percre pontosan az alakoskodók, a tömeg ellenére sem kellett lábujjhegyre állnom: vidám sikolyok és futkározó gyermekek jelezték. Ilyenkor már senki se menekülhet, a tikverőzők, ha kell üldözőbe is veszik „áldozatukat”, hangosan kurjongatva mindenkit összekormoznak. Mindenkit, legyen az polgármester, fotós, újságíró, gyerek, asszony vagy férfi. Moha az egyedüli település, ahol a hagyomány a mai napig fennmaradt. A mohai tikverőzés, már ami az alakoskodást illeti, a férfiak mulatsága. Farsang utolsó napján rongyszalagokkal teleaggatott bohócnak, komikus fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozó kéményseprőnek, két ifjú pedig, akik először vesznek részt a tikverőzésen, alakoskodók leánynak öltöznek. A bohócok elől menekül mindenki, ők a legijesztőbb szereplői a hagyománynak: fekete filcből készítik álarcaikat, szakállat kendergócból ragasztanak.

- Ez számunkra nagyon kedves nap, a szívünk csücske. Örülünk, hogy ezt a régi keletű néphagyományt sikerült a mai napig megtartani. 2011-ben felkerültünk a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, így már kötelességünk is, hogy évről évre megrendezzük. Nagyon sok gyermek érkezik erre a napra. Tulajdonképpen velük ismertetjük meg az ország második legnagyobb télkergető, maskarás néphagyományát. Hajnali kettőkor az önkéntes mohai asszonyokkal kezdődik a nap, akik már ekkor dagasztják a vendégváró fánkot, így reggel 8-9 óra tájban kisül a három-négyezer darab finomság. Ezután készülődnek a maskarások, készítik a szalmatörököt, az öltözetüket, mi pedig főzzük a teát, a forralt bort, kilenc órakor pedig elindul a menet - mondta el Kovács Sándorné Moha polgármestere.

Az alakoskodók a népszokás szerint házról házra járva bekéredzkednek a tyúkudvarokba, összegyűjtik a tojásokat a portákból, este pedig ebből még lakoma készül. Bekormozzák a tyúkokat is, majd jelképesen megbotozzák őket, aminek termékenységvarázsló szerepe van. Az emberekből is kormozással űzik el a gonoszt, az ártó szellemet és a betegségeket.

- A falu életének kétségkívül legjelentősebb eseménye a húshagyó keddi tikverőzés. Ez úgy száz évre visszatekintő hagyomány, ami külső beavatkozás nélkül fennmaradt, és itt él a faluban, itt él az emberekben. Én három éve költöztem ide a családommal, de több évtizede vannak itt barátaim a faluban, jól ismerem a szokásokat. Teljesen magával ragadott ez a légkör, és a tikverőzés csak egy a sok szokás közül, ez egy nagyon jó közösség. Van több olyan nap is, amikor összejövünk az év során. Szeretjük, hogy egy ötszáz lelkes faluban egy ilyen önfeledt napot tölthetünk így együtt. Délután mi magunk, amikor kiürült a falu, összeülünk a közösségi házban és elmúlatjuk a napot. A gyerekek is nagyon élvezik. Biztos vannak, akik félnek, de a nagyobbacskák már nem először vannak itt, ők tudják már, mire számíthatnak. Látható, a fánk körül is milyen nagy a zsibaj, mindig nagy örömmel fogadják – tette hozzá Némethné Erika.