Sérülékeny korosztályok, sodródó szépek - A depresszió korunk lelki betegsége

Krízishelyzetekben, látványos, vagy rejtett válságban fordulhatnak segítségért a bicskei Egészségfejlesztési Iroda (EFI) vezetőjéhez, Artainé Deák Anikóhoz. A klinikai szakpszichológus több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, s őszintén szól a szemérmesen elkendőzött okról, amiért sok rászoruló nem fordul megfelelő szakemberhez segítségért.

– Valljuk be, drága a pszichológia kezelés, miként minden más hatékony kezelés, csak nem beszélünk róla. Az EFI pályázati támogatás révén szervez Bicskén és a járásban egészségfejlesztési programokat, előadásokat, klubokat, és egészségnapok keretében ingyenes szűrővizsgálatokat is a településeken. Az egyik „szolgáltatásunk" a krízis- és válsághelyzetben levőknek nyújt segítséget – ingyenesen. Bejelentkezés után csoportban és egyénileg is tartunk terápiás beszélgetéseket, ami még mindig nem annyira megszokott, mint amennyire az lehetne – mondja Anikó.

Artainé Deák Anikó elbeszélget a szűréseken megjelenőkkel, kérésre állapotfelmérést is készít. Fotó: A szerző

Személyes, nem hivatalos statisztikát állít össze a vezetőnő a jellemző problémákról, amelyekkel felkeresik őt az EFI-irodában.

A kapcsolati válság az első helyen áll – ez többnyire párkapcsolati problémát jelent, de nem ritka a szülő-gyermek közötti konfliktus.

– Nem tudunk beszélni egymással! – summázza a klinikai szakpszichológus a legnagyobb gondot, ami a férfi-női kapcsolatokra különösen jellemző.

Házasságok is megmenthetők lennének, ha hamarabb szót értenének egymással. A veszekedés is hozhat eredményt, csak ne néma sértettségben töltsenek éveket a felek! Családterápiát, mediátor közreműködését is javasol a pszichológus, ha egyedül – azaz ketten – nem megy a közeledés, a dolgok tisztázása.

A depresszió korunk lelki betegsége, gyakran pánikjelenség kíséri. Aki nem szenved ettől, az egyáltalán nem érti, mi kínozza a benne rekedt embert. S hangzik a felszólítás: Szedd össze magad! Mintha az menne parancsszóra. A magyar kifejezés pontosan fedi a lényeget, a személyiség széthullik, de éppen ezért nehéz az összeszedettséghez visszatérni.

A munkahely elvesztése, az anyagi nehézségek tartóssága, a magány, a túlterheltség megterhelik az idegrendszert. Olykor szégyenli, letagadja a család a hozzátartozója pszichés betegségét, pedig ez ugyanolyan kezelendő állapot, mint a testi betegség.

– Szeretem a munkámat, erőt ad nekem is, ha látom: tudtam segíteni – mondja Anikó. – A pszichológusnak nem azonosulnia kell a páciensével, hanem empátiával vezetni őt a megoldások irányába. Szomorú és érthetetlen számomra is, hogy sok virágzó, szép fiatal süllyed bánatba, közönybe, sodródnak, mint homok a szélben, önbizalomhiánytól szenvednek. Értékválságot élünk, a pénz hatalma háttérbe szorít más, sokkal fontosabb értékeket.

A fiatal korosztály is nagyon sérülékeny; a lányok nehezen találnak partnert, a fiatal fiúk az elindulás nehézségei, a férfiak az állásvesztés miatt kerülhetnek padlóra. A középkorúaknál a válságos párkapcsolatok okoznak tartós kudarcot, ezen felül az egzisztencia megőrzése terheli a személyiséget. A rögzült önbizalomhiány a legnagyobb csapás e téren is.

Az időseknél a gyász, a magányosság feldolgozása az aktuális feladat, ami szintén nehezen megoldható egyedül.

Csak az első lépés nehéz...

Az EFI-ben a kiscsoport foglalkozásokon a feldolgozhatatlannak tűnő problémákat próbálják feldolgozni, s ezen az úton az elindulás már óriási lépés. Bejelentkezés után egyeztetnek időpontot a segítséget igénylőkkel, csakúgy, mint a többi egészségklubba jelentkezőkkel. Deák Anikó szerint a krízishelyzetből való kilábalás első nagy lépése, ha segítséget kér az érintett. Innen csakis felfelé vezethet az út.

Osztály, vigyázz!

A Magyar Pszichiátriai Társaság adatai szerint hazánk lakosságának egyharmada depressziós, a lelki eredetű problémáktól szenvedők állapotromlása általános tendencia.

A Gallup 143 országban végzett vizsgálata rámutat: a magyar a világ negyedik legszomorúbb nemzete. Nálunk még olyan mélyszegénységben, polgárháborús helyzetben élő országok is boldogabbak, mint Csád, Etiópia, Ghána és Zimbabwe. „Egyesek" szerint a recesszió, és annak hatásai okolhatók mindezért, de kötve hiszem, mert gazdasági válság másutt is volt. „Kettesek" szerint a jelenségnek mélyebb oka van. Se nem török, se nem muszka átok az, amely megmérgezi e derék népet. A második jobbágyság, s annak hatásai, a foghíjas polgárosodás, a tekintélyelvű, egyengyereket, jó és manipulálható „alattvalót" nevelő oktatási rendszer, s ezek eredője, a „kaparj kurta" szemlélet frusztrál, öli meg a lelket, hajt depresszióba.

A képlet bonyolult, de a megoldókulcs szerencsére itt van a kezünkben: mindenkinek, minden nap – a maga helyén(!) – tennie kell a dolgát, hogy tényleg beléphessünk oda, ahova István királyunk is indult: Európába.

Klecska Ernő