Hírek

2013.04.07. 14:58

Sérülteknek segítettek a magyar baptisták Észak-Koreában

Szenczy Sándor lelkész, a Baptista Szeretetszolgálat elnöke szombaton éjfélre érkezett haza Észak-Koreából velencei otthonába, majd vasárnap délelőtt már a székesfehérvári baptista gyülekezeti házban prédikált sok-sok hívő és érdeklődő előtt.

Tihanyi Tamás

Szenczy Sándor pénteken  Észak-Koreában ünnepelte 48. születésnapját. A súlyos szívműtéten átesett lelkész ismét a régi, utazik és dolgozik.

- Miként sikerült eljutnia Észak-Koreába, ahol éppen újabb fokozatra kapcsolták a háborús készülődést?

- A Baptista Szeretetszolgálat 13 éve szinte rendszeresen küld munkatársakat és segélyt Észak-Koreába, illetve Székesfehérvár egykori testvérvárosába, Szarivonba, ahol az ottani gyermekotthonban és kórházban ennek nagyon jó hasznát veszik. Néhány hónappal ezelőtt érdekes dolog történt Észak-Koreában: az új vezető arról beszélt, hogy vannak sérült emberek  is az országban. Ez meglepő kijelentés volt, mert az elmúlt évtizedben mi bármikor kérdeztük azt,  foglalkozhatnánk-e fogyatékos gyerekekkel, mindig azzal utasítottak el, hogy náluk olyan magas szintű az egészségügyi ellátást, hogy sérültek  nem születnek. Ez nyilván nem így van. Hirtelen a semmiből több, mint egymillió sérült ember került elő, s mi a Flame-programmal, amellyel már Kambodzsában, Irakban és Vietnamban is dolgoztunk, Észak-Koreában is készek vagyunk tevékenykedni. Nem csak a gyerekeknek akarunk direkt módon segíteni, hanem az őket képző pedagógusoknak is. Könnyedén megkaptuk a vízumot, s minden további nélkül eljutottunk az országba.

(Fotó: Baptista Szeretetszolgálat)

- Miként viselkedtek a katonák, akikkel találkoztak?

-Nagyon harcias megnyilatkozásaik voltak a minket kísérőknek, olyasmiket mondtak, hogy a helyre, ahol a fegyverszüneti egyezményt annak idején kötötték, már nem lesz szükség, mert ha odacsapunk, nem lesz kivel megkötni az újabb egyezményt, mert megölünk mindenkit. Nem foglalkozom politikával, de olyan érzésem van, hogy az egész helyzet kiélezésével az új vezető stabilizálni akarja a hatalmát. S ehhez például jól jönne neki, ha Obama személyesen menne el Észak-Koreába megerősítve őt. De ezzel mi különösebben nem foglalkozunk, a munkánkat elvégeztük, atrocitás nem ért minket. Tény, hogy a szállodában, ahol mi laktunk, oda hívták össze  a külképviseletek vezetőt, hogy tájékoztassák őket az esetleges evakuálás részleteiről fegyveres összetűzés esetén. És elmondták nekik azt is, hogy nem tudják garantálni a biztonságukat. Ilyen a 13 év alatt, amióta oda járunk, még nem történt.

- Szabad egy ilyen rezsimet segíteni? Bármi módon?

- Ez hasonló ahhoz, mint amikor elkezdtük itthon a tűcsere programot. Azzal vádoltak minket, hogy a drogosokat segítjük, támogatjuk azzal, hogy steril tűt adunk nekik a használt ellenében. De így nem lesz beteg, nem kerül több pénzbe a társadalombiztosításnak, nem borítják el  a játszótereket a használt tűk. Ugyanezt tudom elmondani. Mi nem a rezsimet segítjük, hanem a gyerekeket. Ezen felül kapcsolódási lehetőséget nyújtunk azoknak az észak-koreai embereknek, civil szervezeteknek, akikkel együttműködünk. Ha bármi történik, rajtunk keresztül van kapcsolatunk a külvilággal. Pontosan tudjuk, hogy a segélyek egy része nem jut el azokhoz, akiknek azt szánjuk, de a mérleg másik serpenyőjében sokkal fontosabb dolgok vannak.

(Fotó: Baptista Szeretetszolgálat)

- Különböző titkosszolgálatok próbálkoztak adatokat szerezni önöktől?

- Nyíltan nem, de a feleségem például azt mondta, ő úgy érzi, követik és lehallgatják. De nekünk, mint humanitárius munkásoknak nincs félni valónk. A mi dolgunk az, hogy bőrre, nemre, fajra való tekintet nélkül a szükségben lévő embereknek segítséget nyújtsunk. Nincsenek politikai elkötelezettségeink, csak Istennek tartozunk elszámolással. Tevékenységünk elmúlt 20 esztendejében ezt mi mindig  pontosan betartottuk.

- Magyarul is megjelent egy könyv az észak-koreai koncentrációs táborokról. Tud  bármit ezek létezéséről?

- Mi ilyen helyszíneket nem láthatunk. A kötelező fizikai munka ott természetes, mindenki dolgozik és dolgoztatva van. Biztos, hogy vannak olyan helyek, ahol átnevelő- és internálótáborok vannak, hiszen   százezreket tudnak mozgatni a  nagyobb munkákhoz. Ha megengednék, hogy segítsünk a rabokon, megtennénk.

- Mit vár a következő hetekben? Lehet háború?

- Én úgy gondolom, hogy minden marad a fenyegetőzés szintjén. Biztos vagyok abban, hogy a nagyhatalmi elgondolásokban nem szerepel Észak-Korea megszüntetése, és  nem érdeke senkinek, hogy változzon a helyzet. Attól azonban tartok, hogy véletlenül történik  valami, és  egy túlbuzgó katona,  vagy parancsnok olyat tesz, ami beláthatatlan következményeket von maga után és lángba borul a félsziget.

 

Az elfelejtett testvérváros

Szenczy Sándor Szarivonról, mint Fehérvár testvérvárosáról beszélt. A fővárostól 45 kilométerre lévő település egykor valóban testvérvárosi kapcsolatra lépett Fehérvárral, főként a Szent György Kórház révén. Gyógyszereket küldtünk a koreai háború idején és magyar orvosok is dolgoztak az ottani katonakórházban: három doktorunk feleséget is hozott haza. Észak-Koreában még mindig élőnek tekintik azt a szerződést, amit nálunk már régen elfelejtettek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!