Seuso-könyv megfejtetlen titkokkal

A kiadó a világtörténelem különleges emlékeit egybegyűjtő, A történelem nagy rejtélyei sorozatában adja közre szeptember 17-én Hajdú Éva újságírónak A Seuso-kincs című könyvét. „Ez a kötet az első, amely rövid összefoglalóját adja a Seuso-kincs kalandos útjának" - említi meg bevezetőjében az ezüstszerviz miniszteri biztosaként ismertté vált szerző.

Hajdú Éva: - A Seuso-kincs legnagyobb ellensége mindig is a titkolózás, a rejtegetés volt. Ezért nem ismerjük még mindig sorsának teljes történetét.

Az írásmű a kincslelet sorsának talán legteljesebb ismeretén alapszik, egyaránt tartalmaz régészéti-művészeti vonatkozásokat, máig rejtélyes gyilkosságokat és a törvényeket felülíró műkereskedés jogtalan ügyleteit. Hajdú Éva a Magyar Nemzet riportsorozatában elsőnek hívta fel a figyelmet 1995-ben az izgalmas és rejtélyes kincses sztorira, majd állami megbízásában kísérelte meg nemzetközi szinten a hazánkból gyilkosságok árán kicsempészett pannóniai kincs rögös, Magyarországra visszavezető útját egyengetni.

Valós könyv a Seuso-kincs kalandos útjáról.

Magyar, angol, amerikai hivatali, közéleti személyiségekkel és tudományos szaktekintélyekkel tudta elfogadtatni, hogy Magyarországot igazságtalan, a kincsekből kisemmiző bírói döntés érte 1993-ban New Yorkban. Az ő érdeme, hogy nem tűnt el a Seuso-kincs a szabályokat nem minden esetben betartó nemzetközi műkereskedés sötét bugyraiban. A könyvújdonságról sok minden kiderül, ha áttekintjük a fejezetek címeit: Mi az a Seuso-kincs? – Megoldatlan gyilkosságok – Felvásárlás és hamis papírok – Kincsek árverésen – A kincs és Magyarország – Szabadbattyán – Pannonia Valeria – A per New Yorkban – Kislexikon.

A Nádorfi Gabriella vezető régész által részben feltárt „Seuso-palota" elméleti rekonstrukciója Szabadbattyán-Úrhida határában.

Számukra mindebből a legfontosabb a Seuso-kincs Fejér megyei kötődése. Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy ennek más alternatívája is lehetne, mivel itt élt Polgárdiban és szőtte hamar szertefoszlott álmait a kincset megtaláló Sümegh József, meggyilkolása után itt találták meg a holttestét a Polgárdi és Kőszárhegy melletti Borbély-pincében - a közelben került elő 1878-ban a feltehetően a készlethez tartozó ezüstállvány is. Sümeghnél látták a tanúk közül Strasszer István, Harmath József és Födelmesi István tanár úr az ismeretlen eredetű, szürkés-fekete piszokbevonatú edényeket, kisebb ivókupákat.

Egyikük smirglivel állítólag olyan nyomot hagyott a legnagyobb tálon, amely a hazahozatala után már itthon is leellenőrizhető. Székesfehérvárhoz közel itt maradtak fent Szabadbattyán-Úrhida határában a Nádor- és Malom-csatornák partján annak a III-IV. századi római kori palotának a romjai, amelyet Pereczes Ferenc asztalosmester fedezett fel, és többször mesélt róla az őt műhelyében felkereső Sümegh Józsefnek.

- Ennyi véletlen nem lehet együtt! Bár Hajdú Éva szerint sem tudtuk megnyugtatóan lezárni a Seuso-kincs történetének egyetlen fejezetét sem. Mint írja a könyvében, megoldásra várnak a titkok, alapos tudományos vizsgálatokra a Seuso-tárgyak, s a szabadbattyáni palota romterülete az ásatás folytatására, a kincshez kapcsolódó bűnügy pedig a teljes felderítésre, hogy igazságot szolgáltassunk a megtalálónak, aki az életét vesztette érte. Ha ezeket elvégzik, talán megtudjuk ki volt a kincset egykor birtokló Seuso, hány darabból állt az ezüstkészlet, hol került elő a kincs, ki ölte meg Sümegh Józsefet, ki húzott hasznot a kincsből, kik csempészték ki Magyarországról, s ma a Nemzeti Múzeumban őrzött ezüstállvány (quadripus) a kincskészlethez tartozik-e.

Persze azt is szeretnénk tudni - és ezúton is bátorítani -, ki lesz az első, aki itthon beszolgáltat vagy külföldről felajánl egy újabb, nyomravezető Seuso-tárgyat.