Hírek

2016.03.25. 14:30

Ágakból fonott korbáccsal paskolták meg a lányokat

A tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap: ennek fényében mozog a húsvéti ünnepkör évről évre. A nagyhét múlt héten, a barkaszentelő virágvasárnappal kezdődött meg.

Buthy Lilla

Nyolc-kilenc ágból fonott korbáccsal paskolták meg a lányokat

Lukács László néprajzkutatóval a húsvéti hagyományokról és népszokásokról beszélgettünk: ezek nagy része egyházi eredetű.

Nagycsütörtökön már sok helyen fekete ruhába öltöztek az asszonyok, így gyászolták Jézust. Ezen a napon már a harangok is Rómába mennek, helyettük a kereplők szólnak, a nagyszombati feltámadási körmenet végéig nincs harangozás a katolikus templomokban. Még az oltárt is szétbontják, jelképesen a terítőket is leveszik, és csak csonka miséket tartanak. Zöld csütörtökön már kezdenek kihajtani a növények is: a böjt jegyében ilyenkor sok háztartásban friss spenótot és sóskát főztek az asszonyok. Nagypénteken passiójátékokra kerül sor, a hívek és az egyházi személyek Krisztus szenvedéstörténetét adják elő. A megtisztulás tavaszünnepe is a húsvét: régen nagypéntek reggelén lementek a lányok, asszonyok a patakra, sokszor még a lovakat, szarvasmarhákat is levezették, és szótlanul megmosakodtak. Ezzel és a jószágfürösztéssel elűzték a betegségeket, a szótalan vízből vittek az otthon maradottaknak is. A szombati feltámadási misén megszólalnak a harangok, a körmenetből hazatérve már húst és kocsonyát is lehet enni, ezzel véget ér a negyvennapos böjti időszak.

Akinek a tojása törésmentesen messzebbre gurult, mindent vitt

- A húsvétvasárnap az ételszenteléssel kezdődött. A gazdasszony kosárba gyűjtötte a jellegzetes háztáji húsvéti ételeket, a főtt tojást, a sonkát és a kenyeret vagy a sós kalácsot, elvitte a misére, a pap pedig megszentelte. Otthon aztán annyi cikkre vágták a tojást, ahány tagú volt a család, és mindenkinek kellett belőle ennie - mondta a néprajzkutató. A második ünnephez számos népszokás kapcsolódik, ilyen például az Emmausz-járás és a megtisztulást, frissességet adó locsolás is, amit a lányok piros tojással honorálnak a legényeknek. A tojás az élet csírája, továbbvivője, a tavaszi megújulást is jelképezi. A locsolás mellett vagy helyett sok helyen divat volt a korbácsolás is. A mai napig él még a sibálás hagyománya.

- A fűzfa sokszor már február végén kihajt, mindenféle érintkezés az ágaival erőt és frissességet okoz. Sok helyen már virágvasárnap elkészült a nyolc-kilenc ágból fonott korbács (siba), amivel rigmusok kíséretében megpaskolták a leányokat. Ezek a versek eredetileg szlovák nyelvűek voltak, hiszen ezt a szokást a Dunántúlon letelepedő magyarok hozták le Bakonycsernyére, Tárnokra, Tordasra, Martonvásárra. Tordason, húsvéthétfőn nemcsak a legények korbácsolták meg a lányokat, hanem a fiatalabb nős emberek egymás feleségét is - magyarázta Lukács László. Húsvéthétfőn a gyerekek elég sok tojást összegyűjtenek a locsolással és korbácsolással, így a tojás bizony eléggé in-
flálódik: innen eredeztethetők a különféle tojásjátékok is. Húsvét hétfő délutánján összejöttek a legények. Például Bakonykútiban és Lajoskomáromban a svábok tojást gurítottak. A rét lejtős részén legurították a tojást, és azt nézték, kié gurul messzebb, és kié nem horpad be. A trükk az, hogy a tojást a hegyével kell lebukfenceztetni a lejtőn, mert az a része keményebb, ezért nehezebben reped meg.

A különféle tojásjátékok során például egymásnak ütötték a tojásokat, és akinek a kezében berepedt, bizony elveszítette a játékot. Olyan is volt, hogy felsorakoztatták a tojásokat, amiket aztán nehéz rézpénzzel dobálták. Aki pont beletrafált, elnyerte a tojást és az összes pénzt is, ami melléhullott.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!