Sokan megállították a fekete ruhás ápolónőt a fehérvári utcán - Sándor Mária az ápolókért küzd

Sándor Mária sétával kezdte a székesfehérvári látogatását, amelyen, mint később elmondta, fele-fele arányban fogadták el a szórólapjukat. "Ez nagy szó" - tette hozzá

Én a másik oldalon állok! – mondta valaki Sándor Máriának, a fekete ruhás ápolónőként ismertté vált aktivistának valaki csütörtökön délután a székesfehérvári Fő utcán, amikor egy közös sétával hívták fel a figyelmet az egészségügyben dolgozók helyzetére. Melyik a másik oldal? – kérdezett vissza az ápolónő egyik társa, hozzátéve, az egészségügyben két oldal van: a beteg és az ellátó személyzet. A történetet a most is feketében megjelent Sándor Mária mesélte el a Magyar Király Szállóban megrendezett fórumán, ahol sokan gyűltek össze azért, hogy meghallgassák mondanivalóját. Az ápolónő fontosnak tartotta éppen ezért elmondani: az egészségügy nem pártpolitika, hiszen az ő csapatában is képviselteti magát mindenféle szimpatizáns.

– Mindenki tudja: nincs elég nővér, elég orvos az egészségügyben – szögezte le Sándor Mária, hozzátéve: egy nővérre ma gyakran 80 beteg is jut, aki, amikor bemegy a munkahelyére, s azt tapasztalja, hogy tripla annyi beteg jut rá, mint amennyit el tud látni, nem csoda, ha nem tudja, hogyan fogja becsülettel elvégezni a munkáját. – Már a nap kezdetén azon gondolkodik sok nővér, hogy melyik feladatot hagyhatja el – mesélt tapasztalatairól az ápolónő, aki szinte költői kérdésként tette fel: vajon hogyan teljesít havi 280 órát az a nővér, akinek még családja is van? A Márton Roland önkormányzati képviselő által moderált beszélgetésen Sándor Mária azoknak az ápolóknak a helyzetét igyekezett bemutatni, akik két okból vannak még az egészségügyben: „azért, hogy legyen betegellátás és azért, hogy el tudják látni a családjukat”.

– Noha nem bérharcot folytatunk, mégis azt gondolom, az első, amivel most eredményt lehetne elérni az, ha pénzt raknának a rendszerbe – emelte ki. Egy felszólaló pedig, aki a pályaválasztás területén dolgozó pedagógus, hozzátette: ma alig van olyan gyerek, aki az egészségügyet választaná hivatásul. Erre reagálva az ápolónő hozzátette: ezért lenne fontos az egészségügyi oktatás megreformálása. Egy másik felszólaló pedig, aki rendelői asszisztens, „pályaelhagyó” kórházi ápoló, azt mondta: „sokáig csendben voltam azok miatt a megalázó helyzetek miatt, amelyekben kénytelen vagyok dolgozni. De ma már nem vagyok csendben. Ugyanis látom, hogy úgysem jönne helyettem senki...”