Sokszor hirtelen kell jól dönteni

Buch Tibor sok darabban játszott a Vörösmarty Színházban, a képen a Bádogember szerepében látható, az Oz musicalben

Persze volt annak más oka is. A Vörösmarty Színház társulata után jelenleg szabadúszó színművészt Székesfehérváron annyi feladat találta meg, hogy ideje sem lett volna válogatásokra menni. Nemrég egy napi reality-sorozatban azonban szerepelt, nagyon élvezte, s ennek alapján már ismert arc volt a Magánnyomozók című doku-reality sorozat válogatásán. A széria a hét elején indult az egyik kereskedelmi csatornán, főműsoridőben, hetente öt részt sugároznak. Buch egy magánnyomozó iroda vezetőjét, bizonyos Darkó Gábort alakítja, így szinte folyamatosan jelen van a képernyőn.

- Játszott már főnököt?

- Ez érdekes, mert a számomra nem éppen kedvező véget ért fehérvári színházigazgató-választási ügy után egyszer kereszteztük egymás útját egy asztrológussal, s ő kerek-perec kijelentette, soha ne akarjak főnök lenni. Ennek ellenére szerepem szerint egy kemény, katonai és rendőri múlttal rendelkező palit játszom, akinek sokszor kell hirtelen, de jól döntenie. Négy kolléga munkáját koordinálom, s mindenféle élethelyzet felvillan az egyes részekben. Keménykezű a figura, ugyanakkor erősen megmutatkozik az empatikus oldala is.

- Heti öt napi anyagot leforgatni, elég megerőltetőnek tűnik...

- Ez egy hihetetlenül megerőltető munka volt, valóban. Már az is mesebelinek tűnt számomra, hogy bekerültem, egészen pontosan úgy zajlott, hogy hétfőn volt a casting, szerdán ruhapróba, pénteken pedig a kezembe nyomták a forgatókönyvet, hogy ezt a hétvégén tanuljam meg, mert hétfőn kezdődik a forgatás. Egy-egy rész forgatókönyve közel 70 oldal, s a szerepem szerint tényleg rengeteg jelenetben ott vagyok. Szerencsére a hétköznapi életben is aktív vagyok, mindig is sportoltam, nagyon fontosnak tartom, hogy egy színésznek meglegyen a megfelelő kondíciója, s a Magánnyomozók maradéktalanul meg is kívánja ezt. Képzelhető, mit érez a színész akkor, mikor három emeletet kell felfelé teljes tempóval sprintelnie a kamera mellett, odafent tiszta erőből berúgnia egy ajtót, majd ezt a jelenetet még hatszor megismételteti vele a rendező... De egyébként nagyon jó munka volt, nagyon élveztem, s remek színésztársakkal és stábbal dolgozhattam együtt.

- Mégis, hogy állt össze a karakter? Ott volt egy valódi magánnyomozó, aki utasításokat adott?

- Nem, ilyesmi nem volt, igazából elég szabad kezet kaptunk, s egy színész úgy van összerakva , hogy a párbeszédekből is elég sok mindent le tudjon szűrni, s abból fel tudja építeni a figurát. Ez valóban egy diszkrét szakma, akik benne vannak, megtartják maguknak a titkaikat, de sok minden azért mégis kiderül ebből a sorozatból. A forgatókönyvben többször szerepel a motívum, milyen fájdalmas helyzetek is kialakulhatnak ilyenkor, s mennyi empátiával kell hozzáállni egy másik emberhez, aki esetleg most tudta meg a teljes igazságot, vagy hogy megcsalták. Ahogy az egyes részek ezeket a helyzeteket láttatják, az mind egy-egy lehetséges verzió de másképp is megtörténhet.