„Ha zavarba jössz, benned van zavar”

Cyrano Caffé. E nevet kapta a Vörösmarty Színház kedélyesen kialakított pódiumszínpada. Cyrano de Bergerac-nak, ennek a nagyon intelligens, csípőből replikázó, de igazán őszinte, érzékeny, mellesleg meglehetősen önfejű, ám mindenkor érzelmei által vezérelt Ronstandhősnek a nevét. Jókora felelősség: a pódiumrendezvényekre érkező joggal várhat tehát nagyon intelligens, őszinte, nem baj, ha replikázó, de mindig az értelemre-érzelemre ható „szócsatákat”. Az első alkalom témájával ha lehet, még jobban felfokozta ezt az érzelmi várakozást. Mert hogy erotika. Persze, a művészetben, no de mégiscsak: a filmművészet megannyi remekében látott franciaágy akár a mi hálószobánkban is lehetne. A regények izzó erotikus jeleneteit akár mi magunk is megélhetnénk. A kezdet biztató.

Az est közönsége – talán csak véletlen, hogy 85 százalékban 30/40/ 50-es hölgyek, barátnőikkel; elvétve néhány házaspár; magányos férfi meg gyakorlatilag nulla – nyugodtan rögtön a bizalmába fogadhatta Soma Mamagésát, aki szaxofonos férje oldalán dzsessz-sztenderdeket és saját szerzeményeket énekelt. Mit énekelt! – búgott, lehelt, susogott észvesztően. Arról, hogy ártatlanságra vágyik, meg ártalmatlanságra. Kígyózva, tekeregve, semmivel sem törődve, szabadlelkű kancaként. Jó dalok voltak. Egy mondat különösen beakadt Somától: „Képes vagyok direkt gondolni a szépre.” Milyen jó recept! – megjegyzem magamnak. A zenei rész után székek és beszélgetőtársak kerülnek a pódiumszínpadra. Réz András író-filmesztéta filmoldalról, Grecsó Krisztián író a szépirodalom felől, Guelmino Sándor rendező a színházi szakma mellett állva tekinthet az erotika témájára. Ha akar. Mert ilyenkor az a jó, hogy mindenkinek van gondolata a másik megközelítéséről – s szerencsés, már-már kegyelmi állapotban ilyenkor tényleg kialakul egy élvezetes beszélgetés. Hogy a közönség két óra elteltével úgy álljon fel: amit ma este itt kaptam, abból most elleszek egy darabig...

Nos, azt mondanám, ez részletekben meg is valósult. Valahonnan el kell indulni. Induljunk el a színház most futó, igen érdekes darabja, a Közelebb! felől – a filmváltozat szókimondását, erőteljességét talán nem is sikerült még túlhaladni a filmvásznon. Mi hajtja a Közelebb! szereplőit?

Fotók: Nagy Norbert

– Semmiképpen sem a vágy – véli Réz. – Mert az a baj, hogy iszonyatos terheket pakolunk a szexre: a sikertelenségünket, az alá- és fölérendeltségeinket, a frusztrációinkat. Ezek aztán elkezdenek visszahatni, nagyon nem jól. Jönnek a bosszúszexek. – Szerintem ez a darab a féltékenységről és a birtoklásról szól – mondja Grecsó, aki mesél Mellettem elférsz című regényéről, az ott ábrázolt erotikáról is: a 30-as években két férfi talál egymásra, de tényleges testiség nincs, a történet ott ér véget, hogy 13 évnyi visszafogott várakozás után egymáshoz érnek. – Akkor hadd kérdezzem meg a jelenlévő férfiakat: a szerelem egy ponton túl döntés kérdése? – szegezi neki a közönség kisebbségének Soma. – Egyértelműen az – vágja rá Réz. – Mi teremtjük, mi ápolgatjuk, terelgetjük, csak közben nem vesszük észre, hogy átalakult... Pedig megvannak a szerelemnek is a maga stációi. Hányféle szerelem van és hányféle erotika? – találgatják most már a Cyrano színpadán ülők. S miért vagyunk még most is prűdek szétválasztai, hasonlítgatni?

– A tantra azt „mondja”, ha zavarba jössz, benned van a zavar... – definiálja a közállapotokat Soma. – Miért gondoljuk , hogy az erotika szerelem nélkül nem létezhet? – kérdez az esztéta. – Az miért lesz rögtön pornográfia? Ami mellesleg nem büdösebb, nem rohadtabb, csak abban ki van mondva: a cél kizárólag a puszta vágykeltés. Hogy öncélú szex létezne – ez csak az agyament kritikusok elmeszüleménye. Így nevezték el, mert nem értik. A rendező Guelmino a maga csendes, de bölcs módján ekkor egy igen fontosat vet fel: – Sokszor küzdünk mi, színháziak azzal, hogy a többi említett műfajjal ellentétben a színházban ez nem olyan könnyű. Egy város közönsége mit visel el vulgaritásban, erotikaábrázolásban a színpadon – miközben igen sokan a kultúra templomának tekinti a színházat? Grecsó: – Mert ott sokkal direktebben szembesülünk ezekkel – s ez néha talán sok. Soma: – De a színháznak néha az is feladata, hogy sok legyen. A művészet pont az a tér, az a mélység, ahol mindennek helye kell legyen. Tanulságos két óra volt. Fő tanulság: erotikáról beszélni kell – akár a színházban is. További tanulságok (a jövőre nézve): nem árt egy nem feltétlenül profi, de jó moderátort/ kérdezőt/beszélgetat közreműködtetni, hogy a téma ne csak kalandozzon, ténferegjen, s kérdései ne nyögvenyelve, nehézkesen szülessenek meg. Mert az aztán a legkevésbé sem erotikus.