Sorsok, életek egy rajzban - mit mesélnek nekünk a gyermekrajzok?

- A szakemberek a rajzokból mentális képességet, emocionális állapotot, szociabilitást, személyiségvonásokat tud megállapítani – szögezi le Zsuzsa, aki számos rajzot hozott magával a beszélgetésre és megnézi azokat is, melyeket olvasóink küldtek direkt e beszélgetésre. A rajzelemző a gyermekrajzok között több féle szempontból is különbséget tesz. Mint kiderül, a nemek között az első szakaszban nincs különbség, később a tartalmi jegyekben jelenik meg, vagyis hogy mit rajzol a gyerek. - A fiúk közlekedési eszközöket, fegyvereket, harci jelenetet, a lányok házat, szobát, virágot, fákat, babákat rajzolnak. Arra mindenképp figyelni kell, ha a kicsi a másik nemhez tartozókat rajzolja. Ez a fiúsan viselkedő lányokra vagy a bezárkózó, túlérzékeny kisfiúkra jellemző – hangsúlyozza Zsuzsa. A másik, amit figyel, az érzelmi, hangulati tényezők, melyek közül elsősorban a két szélsőséget a legkönnyebb felismerni a rajzokon. A szelíd, engedékeny, félénk gyerekek halvány vonalakkal, kis nyomatékkal dolgoznak. A határozott, merész, erőszakos gyerekek pedig erős, határozott vonalakkal, nagyobb nyomással rajzolnak.

Az sem elhanyagolható, milyen arckifejezést rajzolnak a gyerekek, de nem csak az embereknek, hanem bárminek: napnak, virágnak is. A vitális, vidám gyerekeknél a figurák mindig nevetősek, a száj felfelé húzott szélekkel ábrázolt. Ha szomorú, legörbül a száj, egyértelműen jelzi, hogy a gyerek szorong. Ha vízszintes a száj, az a túlfegyelmezettség, hallgatás jele. Zsuzsa közben rajzokat mutat, olyan gyerekekét, akik valamilyen traumán estek át vagy épp válságba került a családi életük. Van köztük agresszív apával, alkoholista anyával bíró gyermek, és olyan is, akit elhagytak.

Az sem mindegy, hogyan tölti ki a rajzlapot a gyerek, ez sokat árul el a térfoglalási igényről, a környezethez való alkalmazkodásról, kapcsolatairól. Zsuzsa elárulja: a kiegyensúlyozott gyerek betölti a rajzlapot, szabályosan helyezi el a rajzot, ami harmóniára utal. A szorongó gyerek rajzát lekicsinyíti, kis területre szorítja, a papír valamelyik részére. A térszimbolika alapján elmondható, hogy a kicsiben középre rajzolt vagy nagy fehér kerettel körbevett figura szorongásra, félelemre, súlyos kapcsolatteremtési problémára utal. A baloldalra tolt figurák anyai dominanciát, a külvilágtól való félelmet jelölik, a jobbra tolt rajzok pedig arra utalnak, hogy a gyerek az apai védelmet keresi, várja, mert szorong, megeshet, a külvilág dolgaival kapcsolatosan. Mindezt megerősíti, ha a figurák miniatürizáltak.

- A térfoglalás a kommunikációs készségre is fényt derít: a nyomatékszegényebb rajz azonban nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem jó a kommunikációs készsége a gyereknek, hanem inkább azt, hogy intimebb környezetben képes erre. Lehet, hogy nem szeret szerepelni, közönség elé állni, szégyenlősebb. Ez az iskolai kudarcokat is előrevetítheti – figyelmezteti a szülőket a rajzelemző, aki abból, hogy az alkotás mennyire lekerekített, sarkos, szöges, milyen kanyargós, arra is következtet, milyen jellemzőkkel bír a gyerek. - Az óvatos, befolyásolást látszólag tűrő gyerekek például általában halvány, pontos, differenciáltabb vonalvezetést alkalmaznak, lágyabb formákat készítenek lágyabb nyomatékkal. A visszafogott, látszólag kontrollált, de a mélyben agresszív gyerekek halvány, kisnyomású, precíz, sok szögletet tartalmazó rajzokat gyártanak. A kisebbségi érzésekkel küzdő, önmagukat alulértékelő gyermekek bizonytalan, gyenge, halvány műveket készítenek. Az önérvényesítő gyerekek ezzel szemben súlyos, vastag, sötét, mázolt vonalakat rajzolnak nagy nyomatékkal, esetleg sarkos formákkal. A durva, agresszív gyerekek feleslegesen durva, rányomott vonalakat alkalmaznak, melyek néhol – legtöbbször azonos helyen – megismétlődnek. A szúrós, egyenes vonalak rámenős, öntörvényű, agresszív gyerekekről árulkodnak, a hajlított vonalakkal rajzoló, oldottabb, lazább, kerekebb vonalakkal rajzolók pedig alkalmazkodóbbak.

Gyakori az is, hogy a gyerekek satíroznak, befirkálnak, elfednek részeket a rajzokon. Ha a satírozás tartja a kontúrokat, de nem fed nagyon szorosan, az belső határozottságot, fegyelmet jelölhet. Érdemes figyelni, ha a kontúrvonalakon belül erőteljesebb, súlyosabb, jobban lefedő vonalakat találunk, ez utalhat védekező magatartásra. Ezért nevezik „védőfedésnek” is – árulja el Zsuzsa, aki szerint a gyerek ezzel fejezi ki, hogy jó lenne valami, ami őt a külső hatásokkal szemben megvédi. E módszerrel eltakarhat a rajzoló olyan dolgokat, amelyekről nem beszél, mert fél, mert fájdalmas emlék számára. Ilyenkor gyakran kifut a kontúrokból, de a vonalai mégsem durvák. Ha pedig nagy nyomású, durva, a kontúrokat sokszor túllépő satírozást látunk, az agresszivitást jelöl, szinte érezhető is a düh, ahogy használja a ceruzát a gyerek.

Rhoda Keellog gyermekpszichológus szimbólum tanulmánya alapján még számos egyéb figyelnivaló akad a gyermekrajzokon: a kint és a fent a férfias jelleg, a lent és a bent a nőies. A száraz és a Nap jellegű témák a férfias, a nedves és a Hold jellegű a nőies pólust jelölik. Érdekes, hogy ha a rajzon nagyméretű láb vagy autó kiálló kipufogója látható, az korai szexuális késztetésekre utal. A szilva szimbolikus értelemben a szeretkezési vágy gyümölcse. A létra a szellemi szférába való feljutás jele. A tó, a fészek, a barlang a kislányok nővé válásának igényét jelöli. A királylány hajsátra az anyai szeretet, gondoskodás jele. A talpra állított háromszög, a hegy férfias jellemző, a felfelé törekvést szimbolizálja. A ház ősi motívum, az Ego megnyilvánulása. A Nap a fény, a melegség, a derű, az aktivitás, az optimizmus jele. A kerítés azonban a lehetőségek korlátozásaként jelenik meg a rajzokon. Az út, az életút, az útkereszteződés problémahelyzetre utal. A fa az érzelmek jele. A kígyó pedig a hitélet és a szexualitás szimbóluma. A madarak a szabadság jelképei, a pillangó a szárnyaló fantáziáé, a tó, a folyó az anyai szereteté. A vicsorgó fogak, karmok az agresszivitás jelképei, ahogy a cápák, krokodilok, ragadozó madarak is.

A szakember áttér a színekre, melyeknek szintén fontos jelentésük van a gyermekrajzokon. A nyílt, vidám, eleven (szangvinikus) gyerekek gyakran használják a vöröset. Az intenzív kék, erőteljes sárga együttes használatában az nyilvánul meg, hogy mennyire éli meg ellentétesen, impulzívan az érzelmeit a gyermek. A melankolikus gyermek pasztellszíneket, kéket, szürkéskéket, drappot, fakózöldet, szürkét használ. A nyugodt, lassabb, nehezebben motiválható (flegmatikus) gyermek tiszta színeket használ, kéket, zöldet, barnát. A dinamikus, sikerorientált, nyílt (kolerikus) gyermek élénk sárgát, vöröset, narancsot alkalmaz a rajzain.

A rajzok strukturáltságából is következtethet lelkiállapotra, jellemvonásokra a szakember: a tagolatlanul, egymás mellé vetett rajzok kesze-kusza gondolkodásra utalnak. A jól strukturált, könnyen felismerhető, kisebb ábrák együttese tiszta világos gondolkodást jelentenek. Az elkülönített kicsi, precíz rajzok analitikus gondolkodást mutatnak, emellett pontosságról, jó monotónia tűrésről tanúskodnak.

- A rajzok, főként az alakok méretei egyértelműen utalnak az önértékelésre. Ha túl nagy, akkor megeshet, túlértékeli önmagát, ha túl kicsi a figura, akkor nincs elég önbizalma. Épp ilyen fontos a rajzolt alakok egymáshoz való viszonya: azaz, hogy egymáshoz képest mekkorák a figurák. A kisgyerekek ugyanis nem a valóságnak megfelelően ábrázolják a méreteket, a szeretett figurákat nagyobbra, színesebbre, a számukra kisebb jelentőséggel bírókat kisebbre rajzolják. Ugyanígy értelmezendők a távolságok is: az ábrázolt alakok közötti távolság a gyerekek szerint érzett távolságokat fejezik ki – világít rá Lakatos Jánosné Zsuzsa. Izgalmas kalandban lehet része tehát annak, aki gyermeke rajzát ilyen szempontból is figyeli – alkalma nyílik arra is, hogy jobban megismerje gyermeke belső folyamatait és saját családja dinamikáját. A gyermekrajzok ugyanis nem hazudnak.

A gyermekrajzoknak több általános fejlődési szakasza van:

- 2 éves korig alaktalan firkákat motívumokat készítenek, amelyeket tárgyakhoz köt a gyermek, a vonalaknak jelentést ad. Ebben korban leginkább a nyomaték, a vonalbiztonság az, ami rámutat a gyermek vitalitására. Az elmosódó, „réveteg” firka érzékeny, bizonytalan, félénk gyerekre utal, a határozott, erőteljesebb, homogén fickák pedig határozottabb jellemre utal.

- 2 és 3 éves kor között a már begyakorolt formákból kapcsol össze egyre többet a kicsi, majd pedig elérkezik a körfirkák ideje. Ez az emberábrázolás kezdeti szakasza, jellemző rá a fej-láb emberke. A figurák kezdenek felismerhetővé válni, és persze elsősorban azt rajzolna a gyerek, amit tud. Jellemző az aránytalanság, átlátszóság, de javul a tagolás és a határvonalak kontúrozása.

- 3 és 6 éves kor között nem egységes a rajzfejlődés, technikai, irányítási problémák merülhetnek fel.

- 7 éves kor körül a kerek fej átalakul profillá. A fejet, arcot elölről, a testet oldalról rajzolják vagy fordítva. Megjelenik a ruházat. A realizmus kezd lazulni, a valóság és a fantázia összemosódik, kezd kialakulni a gyermek sajátos profilja. Megjelenik az esztétikai igény, az eseményábrázolás és a tájkép, egyre gazdagabbak a képek, melyek már gyakran megfigyelések alapján készülnek. Figyelmet fordít a részletekre, aprólékos.

- 10 és 12 éves kor között általában csak feladatra rajzol.

- 12 és 14 éves korban a mindennapok és a realitás talaján mozog inkább.

- Később megjelenik a „szabadidős” rajz.

A színeknek is van szimbolikus értelmezése

Fehér: tisztaság, szellemiség, fény. Ha túl sok, az bizonytalanságot jelölhet (sok az én-idegen terület).

Fekete: szomorúság, komorság. Vörössel, naranccsal kombinálva agresszióra utal.

Vörös: az energia, a tűz, az indulatosság, az érzelmek, a magabiztosság és a gyarapodás szimbóluma.

Kék: a nyugalom, a béke, a hűség, a részvét, a szeretet jele. Az erőteljes indigókék a zsarnokság jele is lehet.

Rózsaszín: a fehér szellemisége, a piros energiája keveredik benne, az érzékenység, fiatalság színe. A gyakori rózsaszín használat sebezhetőséget, kiszolgáltatottságtól való félelmet jelenthet.

Barna: az érzelmi biztonság vágya, a gyökerek jelentősége, józan megbízhatóság, az elfojtott, lekötött energiák jele.