Hírek

2017.03.30. 17:20

Seuso-ügy: új szála a régi történetnek

Szabadbattyán - A Hírlap egyik olvasója szerkesztőségünkhöz fordult, hogy megosszon a nyilvánossággal egy régi történetet a Seuso-készlet megtalálásáról.

Tóth Sándor

A múlt szombati lapszámunkban Seuso: Beindult a kincskeresés címmel a pannóniai ötvösremek lehetséges elrejtési helyeiről, illetve arról is írtunk, hol keresik a díszes lakomakészlet újabb darabjait. A Szárhegy déli lejtőjén található pincés ingatlanon kívül említést tettünk az ottani kőbánya járatáról, egy esetleges római alagútról és az ókori palota romterületéről a Szabadbattyán-Úrhida közötti útszakasz mellett.

Az utóbbival kapcsolatban kereste meg szerkesztőségünket telefonon soponyai olvasónk, aki korábban közszolgálatban álló, már nyugdíjas korú ember. Kérése csupán az volt, hogy nevét ne közöljük.

– Olvastam a Seuso-kincs megtalálási helyéről szóló feltételezéseket a Hírlapban. A cikk eszembe juttatta az édesapámtól az 1980-as években hallottakat.

Mivel mindig törvénytisztelő és -szolgáló ember voltam, talán egy kicsit segíthetek azzal, amit egyszer apám mesélt el nekem - kezdte mondandóját riportalanyunk.

Lapunk olvasója (a képen háttal) segíteni akar a Seuso-ügyben, ezért mondta el a cikk írójának, amit édesapjától hallott, aki a gorsiumi és a Szabadbattyán környéki ásatásoknál dolgozott Fotó: Koppán Viktor

Az előzményhez tartozik, hogy a férfi apja a Tác/gorsiumi és a Szabadbattyán-Úrhida melletti régészeti ásatásoknál az archeológusok kutatásait segítő földmunkálatoknál segédkezett. A feltételezett Seuso-palota feltárásába is bekapcsolódó, Észak-Amerikában élő magyar származású régész instrukciói alapján ásott, amikor egy közelben mezőgazdasági munkagéppel dolgozó férfi szóba elegyedett vele, és érdekes leletekről beszélt neki.

- Apám Tácon született szegény ember volt, aki a kisnyugdíja mellett alkalomszerűen eljárt dolgozni, a földet ásni és kilapátolni a gorsiumi régészeti feltárásoknál. Kellett a pénz is, mert édesanyám beteg volt. Kutatott ott abban az időben egy Kanadában élő magyar régész is, aki megbízott apámban (Janos Fedakról, vagyis Fedák Jánosról, a Charlottetown-i Prince Edward Island Egyetem professzoráról lehet szó, aki több éven keresztül bekapcsolódott a régészeti munkákba - a szerk.). Vele dolgozott, amikor a Szabadbattyán melletti földterületen is pár napig részt vett az ásatáson. A régésznek el kellett valahová mennie, de rábízta apámra a további munkát azzal, ha talál valamit, vigyázzon rá, amíg visszatér. Közben eljött az ebédidő, az öregem leült a kitermelt földhalom közelében enni. Ott eszegetett, amikor a szántón dolgozó traktoros is szünetet tartott a munkában, ráköszönve bemutatkozott, jó étvágyat kívánt, s ő is letelepedett ebédelni - mondta a nevét is, de nem jegyezte meg apám. Ahogyan ettek, beszélgettek, s egyszer csak a következőt kérdezte a kíváncsi traktoros: „Aztán találnak-e itt valamit?" Mire azt válaszolta édesapám: „Nincs itt semmi, csak cseréptöredékek." Az alkalmi ebédlőtárs ehhez már többet is hozzáfűzött: „Ne mondja, hogy nincs itt semmi! Egy fiatalember sok mindent talált itt. Annyi mindent előszedett, hogy egyszerre el sem tudta vinni..."

A további beszélgetésből még kiderült, hogy a megtaláló, akit felakasztottak valakik, fémedényeket talált: kancsóféléket, tálakat és még más hasonló tárgyakat. Ezek mind valamilyen nagy üstbe voltak belerakva. A traktoros az egészet úgy mondta el, mintha maga is látta volna, amikor a fiatalember megtalálta a különböző fémedényeket.

Olvasónktól megtudtuk még, édesapját és őt sem foglalkoztatta sohasem annyira ez a történet, hogy vele hivatalos helyre forduljanak. Most döntött úgy, a Hírlap cikkét olvasva, hogy elmondja, amiről tudomása van, s a Seuso-kincs megtalálási helyére vonatkozhat.

Összehasonlító vizsgálatok igazolták

Amit olvasónk elmondott korábbi cikkünk hatására, magáért beszél. A Seuso-kincs lelőhelyére vonatkozó helyszínmegjelölés mellett arról is szó esik, hogy a „felakasztott fiatalember" - bizonyára azonos lehet néhai Sümegh Józseffel, a meggyilkolt kincstalálóval - hol és mit talált, illetve milyen jelentős számban kerültek elő a megtalált tárgyak. Ettől a történettől függetlenül tudományos összehasonlító vizsgálatok igazolták már az ezüstkészlet két darabjáról - a Meleagrosz-tálról és kézmosó tálról vett anyagmaradványok/földminták alapján -, hogy azok a Szabadbattyán és Úrhida közeli ókori palota romterülete fűtéscsatornája (fűtésalagútja), illetve a Sárvíz talajmintáival egyeznek. Ezért feltételezik többen, köztük a feltárásokat végző Nádorfi Gabriella, a Szent István Király Múzeum régésze, hogy a Seuso-kincs Pannónia egyik legnagyobb méretű palotájának romjai alól, egy nagy kiterjedésű településen (esetleg római kori városban) került elő (hivatkozási forrás: A Seuso-kincs és Pannonia című tanulmánykötet, amelyet a PTE Régészet Tanszék és a GeniaNet Kiadó jelentetett meg).

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!