Száz kilométert ment huszonnégy óra alatt

Révész Lajos szeret célokat kitűzni maga elé. Már háromévesen a Mecsekbe járt túrázni a nagypapájával, a természet szeretete azóta is elkíséri. Az élet rohanásba kezdett: húszéves házasok voltak a feleségével, Révész Szilviával, amikor gondoltak egyet, és megcsinálták az El Camino zarándokutat, amiről blogbejegyzéseket is írtak: látni a láthatatlant, és megtenni a lehetetlent - olvasható a
weboldalon, mottóként, ars poeticaként. Erre akkor a Kéktúrával készültek. A Kinizsi 100-at 23 óra 25 perc alatt sikerült teljesítenie; győzött, mint mindenki, aki 24 órán belül beérkezett. Az idei verseny statisztikája szerint ez az indulók 67 százalékának sikerült. A belső szóhasználattal élve, az elsőbálozót családja várta a célban.

- Előre felkészítettem őket, hogyha beérkezem, az összeesés, remegés és láz teljesen normális egy ilyen hosszú túra után, nehogy mentőt hívjanak. Csak forró teát hozzanak. De szerencsére nem is voltak ilyen heves testi reakciók, egyedül a sarkamon keletkezett vízhólyagok okoztak kellemetlenséget - mondta, majd hozzátette: - A gyülekezetben van egy testnevelő tanár fiatalember, ő említette először a Kinizsi Százas teljesítménytúrát. Kisebb csapat alakult köré, novembertől közösen jártunk túrázni, hogy felkészüljünk - mesélte a lelkész. Végül ebből a csapatból ketten álltak rajthoz a 30 fokos nyári melegben.

Révész Lajost a családja várta a célban, forró teával és szeretettel

Az első harminc kilométerig nagyjából együtt haladnak az indulók, tudnak beszélgetni, megismerik egymást. A lelkészt a huszonharmadik és az ötvenegyedik kilométernél érték utol a holtpontok. Tovább akart menni, összeszedte magát. Mint mondta, az éjszaka, a hűs erdő visszaadta az életkedvét.

- Fejben tudtam, hogy megcsinálom, de nem volt tapasztalatom arról, hogy ilyen távon hogyan reagál majd a szervezetem, így 48 évesen. Tizenkét liter vizet fogyasztottam el a túra alatt, jó pár szendvicset, energiaszeletet, zselét. Az indulásnál hat kiló volt a hátizsákom, beérkezésnél visszaapadt háromra - mondta.

Ahogy fogalmazott: a kisebb edzőtúrákon, harminc és negyven kilométeren is lejátszódnak ugyanazok a mélypontok, mint százon. Akkor megtapasztalja az ember, ha nem adja fel, van tovább. Belülről a szervezet érezheti úgy, hogy kész, fel akarja adni, aztán előtérbe kerül a fej és a szív. Az akarat. Néha egy lábkrém, egy sóoldat vagy magnézium- ampulla, máskor pár kedves, bátorító szó a túratársaktól ad erőt a folytatáshoz. Egy olyan erősen tagolt, haladó terepen, ahol húzós emelkedők vannak és hirtelen mélyülő katlanok, hatalmas kövekkel. Két hosszabb pihenőt tudott csak beiktatni a nap folyamán. Az utolsó negyven kilométeren már csak az ellenőrzőpontokon állt meg, lecsekkoltatni a kártyáját, majd ment tovább. Jövőre újra elindul.