Százéves képes üzenetek a múltból

A régi képeslapok mind érdekesek, szépek. A hátukon hordozott kézírással, a személynek szóló üzenettel, vallomással, a hajdani bélyeggel, postabélyegzővel, s hitelességet igazoló dátummal. Valóban a múlt jelei a mának, annak, kinek kezébe kerül ez az okos, szép emberi „találmány”. (Remélhetőleg nem következik el az az idő, amikor végleg megszűnik, internet ide vagy oda ) Virágok, lepkék, ünnepi aktualitások, szerelmes édes giccsek, mind-mind nagyszerű, ha már elég régi. De kétségtelenül a legizgalmasabbak azok a dokumentumnak számító képeslapok, amelyeken a települések képei láthatóak, s az épületek többsége azokból ma is megtalálható. Imeli László bicskei gyűjtő mintegy 1200 darabos kollekciójából válogattak a harminckettedik éve megrendezett Bicskei Napok nyitó kiállítására. Érdemes elböngészni közöttük! 

Különös, de tény, hogy a virágkertész és -kereskedő Imeli László képeslapgyűjtő szenvedélye éppen az internetezés miatt teljesedhetett ki. - Nem értem volna rá aukciókra, antikváriumokba, öreg házakba, padlásokra járni, hagyatékokat felkutatni – mondja.

– A családom ősbicskei, anyai dédapám, Safarek ferenc 1864-ben született az egyházi anyakönyv tanúsága szerint. Édesapám Héregről nősült ide, az Imeli név innen ered, ő kezdte a kertészetet is, amit én folytatok. Mindig érdekelt a helytörténet, a régi képeslapok is, de mint logikus, bicskei képeslapot nem Bicskén találsz. Mert hogy azokat elküldték, nem? – fogalmazza meg a kézenfekvő tényt, amivel alig gondolunk. Hát persze! Nyilván az örök város Velence régi és postai nyelven „futott-nak” nevezett, azaz elküldött anzikszai szerte a világban szétfutottak. Ezrével küldték el őket, pont otthon maradt a legkevesebb, s azok üresek.

Imeli László 1200 darabos gyűjteménnyel rendelkezik


- Az interneten kezdtem el vadászni a bicskei, majd a környékbeli képeslapok után, egyre céltudatosabban. És egyre többet találtam – meséli a kezdeteket, amelyek nem is régre nyúlnak vissza. Alig öt esztendő alatt gyűlt össze az 1200 képeslap, az egykori – s most ismét „újjászületett” bicskei járás falvainak kiadványaiból. Százéves körüliek általában, háború utáni alig-alig találgató köztük, pedig egy 50-es évekbeli is hetvenéves lenne, nem mai vacak. A bicskei kultúrház falán nagyon jól elhelyezett gyűjtemény egy-egy darabja kinagyított másolat, jobban szemügyre vehető. Az eredetiek elölről-hátulról mutatják magukat, a korabeli kézírások a helyesírási hibákkal, illemtudó megszólításokkal szívszorító élményt nyújtanak a mai technicizált világban! 

Érkezett bicskei képeslap Németországból, Franciaországból, Olaszországból és Ausztriából – valaha oda küldték el őket, vagy oda kerültek a kivándorlókkal. Bicskéről a leggyakoribb ábrázolás a gyönyörűséges és sajnos pár évtizede lebontott vasútállomás. A községháza, a szolgabírói hivatal, a Batthyány kastély – ezek megvannak ma is, érdekes felismerni a helyszíneket! Kutak voltak mindenfelé, de nem voltak utak. Poros, széles főutca, hangulatos épületekkel, életképekként mesélnek a hajdani mindennapokról. Imeli László néhány idős bicskeihez jár a látottak beazonosításáért: Horváth Sándorhoz, Dubicsanász Endre bácsihoz. Sajnos, most halt meg a 92 esztendős Kutálik Ferenc bácsi, aki postás volt, ő aztán minden szögletét ismerte Bicskének! A másik Horváth Sándor is elhunyt, pedig ő is sokat segített a gyűjtőnek. 

- Legjobban azokat szeretem, amelyek emberek is láthatók. Fogatok, lovaskocsi, kötényes, kalapos parasztok, kendős asszonyok – mezítláb – hatódik meg László egy-egy kép láttán ma is, pedig hány százszor átforgatta őket!

A legtöbb képeslapot reklámnak is szánták, kiadójuk kereskedők, iparosok voltak, leginkább zsidók. Zsinagógát építettek maguknak maguknak 1906-ban, amit sajnos a háború után lebontottak Nagyszerű családok, amelyek több generációt kiszolgáltak, s lám, a beszédes képeslapokkal is megajándékoztak bennünket: Lederer Ignác, Mandelbaum vendéglős, Flakker Sándor - a mai áruház helyén állt kereskedése. A hajdani Aranybárány Szálló épülete is áll a város központjában, a beazonosíthatóságot mindig megkönnyíti a két felekezet temploma. Az átalakítások persze nem használtak az esztétikumnak A régi arányos homlokzatok, tetszetős ablakszemek helyett ma jellegtelen nyílászárók csúfoskodnak rajta.

Alig öt esztendő alatt gyűlt össze az ezernél több képeslap, az egykori – s most ismét „újjászületett” – bicskei járás falvairól. A legizgalmasabbak azok, amelyeken a települések képei láthatóak,s az épületek többsége ma is megtalálható

Lederer Ignác adta ki azt a képeslapot, amelyet lelkes és humoros küldője úgy postázott, hogy az elejére is írt: „Nincsen a világnak több ily bájos csücske, mint Buda Bücske” . Dátum: 1900. márczius 24. Nagyon viccesnek gondolta magát ezzel a Bücskével, ma is mosolygunk rajta. (A Buda előtagot azért használták, hogy nem keverendő össze Tápióbicskével a helység!) S kedves a Pestszentlőrincre küldött lap bizonyos Mikó Margitkának Megunhatatlan. És Alcsuth, Felcsut, Csákvár, Bodmér, Szár – a járás többi falvaiból is ad képeslap bemutatót a kiállítás. 

Korábban megjelent egy bicskei képeslapos könyv Kuruzs László jóvoltából. Imeli László vágya is egy kiadvány. Tervezi, hogy a régi képen ábrázolt helyszíneket ugyanabból a szögből lefotózzák, képeslap méretűre vágják, s a kettőt egymás mellé teszik. Vannak ilyen könyvek, s ezek sorát gyarapítaná, a maga örömére is. Ráadásul ötven-száz év múlva a most készített kép látványa is olyan kuriózum lesz a jövendő nemzedéknek, mint mi bámészkodunk önfeledten a múltat faggatva a százéves képeslapok láttán.