Százéves kincsre bukkantak Csákváron

Egy Táncsis utcai házaspár jelentkezett nem rég a Vértes Múzeumnál, hogy a kerti munkálatok közben különleges dologra bukkantak. Az már számukra, az avatatlan szem számára is kiderült, hogy egy kemence maradványát találták meg. Azt azonban már nem tudták, mikori s kié lehetett ez a különleges építmény, melynek csak egy része maradt meg épen a földben.

– Gyorsan intézkedtünk – kezdte a történetet Tóth Árpádné, a Vértes Múzeum Baráti Köre Egyesület vezetője, aki hamar ki is hívta a helyszínre az épp Csákváron előadást tartani készülő Varró Ágnes néprajzos szakembert. – Ő is meglepődött, amikor meglátta a különleges leletet, ezért április 20-án már hozott is egy régészt és egy restaurátort magával, hogy kiderítsék a részleteket.

A Szent István Király Múzeum szakemberei nézték meg a Táncsics utcában talált különleges leletet.

Csákváron, a fazekasság virágkorában sok fazekas élt, ezen a környéken pedig végképp, ezért nagyon örültek, hogy ilyen értékes helyi leletre bukkantak. Eddig ugyanis sehonnan nem került elő hasonló, így a Vértes Múzeum munkatársai számára nem állt rendelkezésre még egy rajz sem, amelynek segítségével rekonstruálhatták volna a kemence teljes kinézetét. Ezért a valaha Csákváron élt, most bicskei lakosú Nagy család egyik tagjához, az 1927-es születésű Nagy Jánoshoz fordultak, aki az utolsó élő helyi fazekas dinasztia tagja. – Neki köszönhetjük, hogy ma már tudjuk, hogyan nézhetett ki a tűztér. Mint kiderült, az égető kemence alját találták meg az új tulajdonosok sőt, ennél többet is kiderítettek: – A kemence valaha Krump József fazekasé volt, akinek néhány, talán az utolsó kiégetett edényét is megtalálták benne! – mesélte lelkesen Tóthné, aki legalább száz évesre taksálja a lelet korát. A környéken abban az időben tizenkét fazekas lakott, így nem lehetetlen, hogy máshol is felbukkan hasonló kincs.

A Vértes Múzeumnak így most újabb nagy álma lett: azt szeretnék, hogy a kemence alj bekerülhessen a tárlatba, valamint, hogy a Nagy János által készített tervrajz alapján hozzáépítsék a hiányzó részeket, főként a kupolát.

A múzeumnak szerencséje is volt: az új tulajdonosok mindenben a segítségükre voltak, vannak és lesznek – a leletet felajánlották a múzeumnak, így most már csak meg kell szervezni a továbbiakat. A lelkesedés pedig azt mutatja: hamarosan láthatja a közönség a felújított száz éves csákvári kemencét.