Hírek

2017.06.01. 17:09

Bungalóélet, távol a belvárostól - Skrenyó Csabának húsz éve se villanya, se vize, se fűtése

SZÉKESFEHÉRVÁR A város hétvégi házas övezeteinek ablaktalan-áramtalan vityillóitól bizony nagyon messze van a történelmi belváros.

Kocsis Noémi

Földrajzilag, kilométerben, de amúgy: társadalmi-szociológiai értelemben is. Lakókocsik, amelyektől még húsz perc gyaloglás az első buszmegálló. Földutak mentén álló ólszerű képződmények, amelyek falánál talajvízzel teli fémvödör a fürdőszoba és egy rozsdás fémhordó az ajtó. Ablaktalan, szigetelés nélküli bungalók és sufnik, amelyekben emberek laknak. Fehérvár azon részei, ahova a vicces mondás szerint a madár is csak 3 napi hideg élelemmel jár. De inkább sehogyse.

Skrenyó Csaba legnagyobb álma átköltözni az út túloldalán lévő eladó házba a mostaniból. Csabának húsz éve se villanya, se vize, se fűtése. Az álomházban legalább az első meglenne.

Húsz év egy ablaktalan, fekete ponyvával beburkolt ólban. A hatvanas férfi tudta, hogy jövünk, de nem várt meg. Végül is, mi a fenét mondjon egy vadidegennek az eddigi életéről? Mit lehet mesélni a talajvízből főzött teáról, a rozsdás hordóban főzött vacsoráról, meg több évtizednyi kukázásról?

Józsi és Károly a napokban már költöznek a romos garázssorból

Bakos Jánosné Jutka nem bírja nézni, hogy Csaba évről-évre abban a lyukban didereg. A férfi ingatlancsere útján húzta meg magát a maroshegyi hétvégi házas övezet egyik dűlővégén. A szánalmas bódé körül azonban emberi környezet van: egy papírdarabot sem látni eldobva, a kis telken az összes facsemete – mind a hat – akkurátusan körültányérozva, a felkapált, rendben tartott sorok közé valami kevés zöldféle ültetve. A vacak vizesvödör, a maroknyi tűzifa, az ócska teásibrik szép rendbe állítva a téglákon.

Nem Csabáé az egyetlen ilyen tanya a környéken. Jutkával előtte a Rádió lakótelep szélén jártunk. Elborzasztó állapotú, romos garázssor van itt – a tavaly a kórházban elhunyt, a körzetben sokak által kedvelt cigány hajléktalan, Jónás Dániel utolsó lakhelye volt az egyik kidőlt falú, le is égett garázs. Lakójának temetéséért összefogtak maroshegyi tisztelői, szép gesztusként búcsúztatták, a temetési költségekbe is beszálltak gyűjtéssel, megsiratták. Egykori tanyája ma igazi hulladékudvar.

Jónás Dániel roma hajléktalan tavaly hunyt el, ez volt az utolsó tanyája

A szélső garázsban még pár napig két hajléktalan férfi tanyázik, József és Károly, akik kérdéseinkre a holnappal kapcsolatban csak legyintenek. A garázs mélyén álló szekrényben újszülött cicák tanyáznak, azokért jobban aggódnak. A garázst éppen most adta el Józsi a területet  birtokló vállalkozónak, a mély nyomorról árulkodó garázssor helyén a ledózerolás után a hírek szerint új autószalon épül majd.

– Ott egye meg a fene, hogy mi lesz, majd elmegyek ehhez a... – egyezik meg önmagával József, társára mutatva. Kiderül, hogy Károlynak van egy bungija valahol a vasút túloldalán, ott egy darabig ketten is ellehetnek. Jutka a Székesfehérvári Egyházmegyei Karitászban tevékenykedik, de ő is csak tovább irányíthatja a két férfit, akik azt kérdezik, hogyan lehetne egy kicsit nagyobb nyugdíjuk.

Ebben a kalyibában él húsz éve Skrenyó Csaba

– Itt a dűlőben találnánk még jó pár embert, aki hasonló gondokkal küzd. Lakókocsikban, szerszámoskamrákban - és errefelé, nézze meg az udvarokat, az ivóvíz igazi kincs, alig látni kutat.

Judit Csabán szeretne legjobban segíteni. A férfi legnagyobb álma, hogy a teljesen komforttalan, pár négyzetméteres fakalyibából a derékig érő gazos terület túlfelére költözhessen. Az álomház éppen eladó is, mostani gazdája 400 ezer forintja tartja. Az egyetlen közmű a villany, de már ez is hatalmas luxusnak számít Csaba eddigi életviteléhez képest. Az egyetlen probléma persze nagyon is sokat nyom a latban: Csabának nincs 400 ezer forintja, hetente tízezer forintból él. Judit viszont a fejébe vette, hogy a Karitász meglévő bankszámla hátterével összeszedi jó akaratú emberektől apránként a szükséges pénzt, Csaba új kuckójára

Az álomház teraszán néhány rozzant szék is van, s bádogépületben villany

- Ez a férfi sohasem kéreget, nem panaszkodik, nem követelőzik. Sajnos olyan betegség sújtja, hogy emberek közé nem való. De gondolhatja, mit érez az ember, mikor kihozza az ebédmaradékot, ő meg csak nyeli és nyeli... Megérdemelne egy esélyt még az  élettől.

(Judit elérhetősége és a gyűjtésre szánt bankszámlaszám szerkesztőségünkben megtudható, érdeklődni lehet a [email protected] címen.)

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!