Szökik a konyhalány! A Velencei-tónál is lasszóval fogják a munkavállalót

A Balatonnál működő vendéglátósok arra panaszkodnak, külföldre mennek dolgozni inkább a szakácsok, felszolgálók, akik viszont a rabszolgaságot idéző munkakörülményeket, a minimálbéres fizetést, a kiszolgáltatottságot, a kényszerű feketefoglalkoztatást említik ellenérvéként. A közvélemény úgy véli, a vendéglátóiparban minden tóparti egység tulajdonosa egy szezon alatt akar meggazdagodni, ők viszont arra panaszkodnak, kiveszett a munkamorál a hozzájuk állásokra jelentkezőkből, nem akarnak dolgozni, sok esetben az első megbeszélésre sem mennek el, vagy nem teljesítik a feltéteket. Ám ugyanezt a kifogást munkavállalói oldalról is hallani. Közben működnek tisztességesen dolgozó vendéglátósok is, ők viszont állítják: így nem is lehet meggazdagodni. Megnéztük a Velencei-tó egy településén, hasonló-e az ottani helyzet a magyar tengeréhez?

Farkas Nikolett tálalja a kész pizzát a vendégnek. A fiatal nő tulajdonosként pultozik, míg nem kapnak munkaerőt hirdetésükre
Fotó: Molnár Artúr

Éles vita bontakozott ki minap különböző internetes felületeken a honi szezonális vendéglátós helyzetről. Szinte minden érintettet ért negatív megjegyzés, de a szócsatázók abban egyet értettek: a célközönség, vagyis a vendég egyértelműen rosszul jár a munkaerőhiány következményeivel. Kevesebb, képzetlenebb és rosszabbul fizetett munkatárssal kénytelenek működni ugyanis a kedvelt üdülőhelyek vendéglátó egységei: a Balatonnál a külföldre távozó szakmunkások, a Velencei-tónál viszont inkább a képzetlenséget nem igénylő háttéralkalmazottak, konyhai kisegítők, takarítók, pultosok hiánya jelent gondot. Az egyik gárdonyi állásportálon már április elejétől számos hirdetés jelent meg, de legalább fél tucatnyit a napokban töltöttek fel – a hirdetésekben feltüntetett „azonnali kezdés”kérés sokszor szerepel.

Farkasné Jutka több, mint húsz éve üzemeltet falatozó-büfét a velencei parton, lányával vezetik az egységet, azt mondják, az itteni 12 büfé mindegyike ezzel küzd.

– Takarító, kézilány abszolút nincs, mindenki kasszára akar menni, pénzzel akar dolgozni – mondja az asszony. Ők legalább 3 kurrens hirdetésportálon keresnek munkaerőt, de hiába.

– Volt, aki azért nem állt be, mert ha esik, nem kell jönnie. Kérdezte, akkor mit fog keresni? De mikor jó idő volt, akkor meg azért nem akart jönni, mert sokat kell dolgozni. Nem is a fizetést kifogásolják sokan, hanem azt, hogy ezért tenni kellene.

A munkaidő hosszú és az elérhető bérek nem kiugróak: 600-1000 Ft/óra, máshol hétvégén napi tízezer forint kereshető. A büfések azt mondják, mára megfordult a pár évvel ezelőtt jellemző trend: most van vendég, de alig tudják kiszolgálni őket. Kovács Sándor itteni vendéglőjében is felesége, fia áll a pultban, szerinte a munkaerőhiány nem is mostani, legalább 13 éves probléma.

– Sok 16-17 éves jön érdeklődni, de látszik rajtuk, hogy anyuci-apuci zavarta el őket, hogy dolgozzanak valamit, amit nem akarnak. Itt olyan munkakörök vannak, hogy ismerni kell az árukészletet, a pénzkezelést, a vendéget, nagyon oda kell figyelni mindenre. Most az a jellemző, hogy elszökik a dolgozó, olykor egy szó nélkül, ez nálunk is megtörtént. Én vendéglátósként nem panaszkodom, mert megvan a pénzem, ha nem lenne benne pénz, nem nagyon csinálná senki. De itt is vagyok állandóan, a szemetet is én viszem ki, a dolgozó meg szépen nézi, ahogy kukázok. Közben állandóan ellenőrzések vannak, az összes vállalkozó agyon van ellenőrizve és büntetgetve, gondolhatni, mennyire lendít ez a helyzeten...

(Ezt azonnal be is bizonyítja három férfi, akik a közeli büfék egyikénél hirtelen NAV-karszalagot kapnak elő, majd azonnal megbüntetik a tulajdonost, hogy nem kaptak blokkot. Amit egyébként eléjük tettek egy tálkába, de nem vették el és elvitte a szél.) Sándor márciusban tette ki a „női dolgozót keresek” táblát, egyelőre sikertelenül. Egyedül a vizsgált állásportálon még 11, pultost, felszolgálót, sushiszakácsot, mixert kereső hirdetést találni. A legtöbb feladója talán a szezon végére sem fog munkaerőt találni.