Tavasszal újra ásnak? A Seuso-kincs nagy része még a földben heverhet

Az elmúlt egy esztendőben többször írtunk Dénes József régész, lelőhelyvédelmi szakértő elméletéről, miszerint a Kőszárhegy melletti Szárhegy déli lejtőjén a Seuso-kincshez tartozó további leleteket rejt a föld. Közeledve a helyszín tavaszra ígért komplex vizsgálatához - amelynek tervéről elsőként a Hírlap számolt be - a hírt az országos média is felkapta. Az ügyben januárban intézett kérdést Szávay István jobbikos képviselő Rétvári Bence államtitkárhoz. A kérdésre, mikor kezdődik a Seuso-kincs feltételezett lelőhelyének feltárása, az államtitkár válaszolt. Eszerint a Seuso kutatási program idei tervébe felvették a helyszín komplex vizsgálatát. Amint a költségvetés, illetve a terület tulajdonosának hozzájárulása megvan, a Magyar Nemzeti Múzeum elvégzi a kutatást.

- A Seuso-kincs eredeti lelőhelyének 100 százalékban biztos meghatározása még előttünk áll. Bizonyosságról majd azt követően beszélhetünk, miután előkerültek a valószínűleg még most is a földben lévő további elrejtett tárgyak. Ami eddig történt, nagyon biztató, de a döntő lépés még hátravan.

Mindezt Dénes József régész mondta újabb megkeresésünkre, a szakembert arról kérdeztük, történt-e előrelépés a tavaszra ígért ásatás ügyében. (A legutóbbi közlésünk a Seuso-lelőhellyel kapcsolatban február 11-én volt - a szerk.)

Fotó: Molnár Artúr

- Mennyivel lépett előbbre az utóbbi hónapokban a késő római kori ezüstkészlet lelőhelyének a kutatásában, mivel elméletét a Seuso Munkabizottság is respektálta, s a helyszín műszeres vizsgálata és feltárása szerepel a Nemzeti Múzeum munkaprogramjában?

- Amikor először nyilatkoztam tavaly a Fejér Megyei Hírlapnak, még csak azt mondtam, nagy pontossággal meghatározható a lelőhely. Októberben, az addigi fejlemények ismeretében már arról beszélhettem, a számításba vett gyanús szárhegyi pincék közül többet sikerült kizárnom a lelőhely esélyesei közül. Ami most az igazi szenzáció, hogy mindeközben szinte bizonyosan sikerült megtalálni a valódi, éles helyszínt. A szinte szócska eltűnése az, ami még előttünk áll.

- A kincs történetének milyen tényszerű elemei és szereplői erősítik az Ön elgondolását?

- Abban biztos vagyok, hogy a néhai Magda József által elmondott változat a kincs valós lelőhelyével kapcsolatos megoldás. Tehát a tárgyak nem a polgárdi kőbányában, hanem attól nem messze, a hegyoldalban kerültek elő. A konkrét apropó egy pince gödrének a Kolonics György által kezelt munkagéppel történt kiásása volt 1976 őszén. A kérdés roppant egyszerű ugyan (melyik az a pince?), mégis évekbe telt a pontos helyszín azonosítása.

- Számításba vett-e a kincs megtalálóján, Sümegh Józsefen kívül más személyt - mivel ilyen tanú is van -, aki ismerheti a lelőhelyet?

- Igen, van egy ember, aki a régészeti és bűnügyi nyomozástól függetlenül mindig is ismerte a helyszínt. Lelkes Ferenc, aki annak idején Sümegh Józsefnek segített onnan Polgárdiba szállítani a tárgyakat. Ő azonban a rendőrségi meghallgatásán régebben azt vallotta, hogy a bánya területén egy üregben lelték a kincset. Ezt a véleményem szerint biztosan hamis nyomot követték eddig többen is. Legutóbb például a kincs témáját régóta szorgalmasan dokumentáló Dézsy Zoltán.

Fotó: Illisz Attila

- Miért gondolja még, hogy további ezüsttárgyak lehetnek a földben? A hivatalos kincskutatók és a kincsvadászok igyekeztek mindent szisztematikusan átvizsgálni, nemcsak a környéket ásták fel, de Sümeghék házának falait, kéményét is végigműszerezték.

- Sümegh, Kolonics és Lelkes 1976-ban két nagyméretű rézüstbe precízen és sűrűn belerakott ezüsttárgyakat talált, gyakorlatilag ép és sértetlen állapotban. Ezeket ők pillantották meg 1600 évvel azt követően, hogy valakik biztonsági okból elásták azokat, de a veszély elmúltával már nem tudták előásni. Ebből az következik, hogy nyilvánvalóan sikerült annak idején - valószínűleg 374-ben - a teljes készletet elrejteni. Sajnos, a készletből a szemtanúk (Strasszer István, Harmath József, a néhai Födelmesi István és a szintén elhunyt S. Istvánné) vallomásai, illetve Halim Korban 1987-ben dátumozott eladási ajánlata alapján megismert kb. 250 nemesfém tárgyból - több mint 40 évvel az előkerülésüket követően - jelenleg is csak 14-ről (15. az egyik rézüst) van tudomásunk. A 250-ből viszont 187 az aranyozott ezüstkanalak száma. Nem nehéz belátni, hogy senki sem kézből evett és inniuk is kellett a vendégeknek valamiből. A létszámhoz arányos tálaló edények, tálcák, kancsók is kellettek elegendő számban. Magyarán, a készlet ma feltételezhető összetétele messze nem lehet kerek és teljes. Annak a fele, vagy annál is nagyobb része még mindig az eredeti elrejtés helyén, a földben lehet.

- Mi adja az Ön elszántságát és céltudatosságát a Seuso-kincs újabb darabjainak vélt feltalálásában?

- Persze már az eddig ismert tárgyak száma és súlya alapján is a valaha előkerült legnagyobb kincsleletről lehet szó. Tehát némi bátorság kell ahhoz, hogy még többet feltételezzünk. Mégis úgy ítélem meg, indokolt további tárgyak előkerülésének komoly esélyével számolnunk. Nem reménytelen abban bízni, hogy belátható időn belül az egykori teljes Seuso-készlet megismerhető lesz!