Az éhezés következtében elhunyt kisfiú családtagjait fejenként 15 évre ítélte a bíróság

E. Ildikót, a halálra éheztetett kisfiú anyját hozzák a bíróságra

A hat, bűnösnek ítélt vádlott fellebbezett az ítélet ellen, ahogy az ügyész is, ő természetesen súlyosbításért. A család fejenként 15 év börtönt, a másik két vádlott - a bioenergetikus és a doktornő - felfüggesztett 2, illetve 1 évet kapott. Ők ketten szabadlábon, a család bilincsben, előzetes letartóztatásban hagyta el a tárgyalótermet. Ezen írás nem személyes vádirat inkább egyfajta így láttam belülről típusú írásnak szánom. Az ítélkezést meghagyom az olvasónak, döntse el mindenki magában, mit gondol a per szereplőiről, szülőkről, nagyszülőkről, gyermekorvosról, természetgyógyászról, akiknek a keze alatt a 2011 szeptemberében egészségesen született, majd másfél évesen gyakorlatilag éhen veszett kisfiú, Erdei Benjámin Hunor meghalt. Hogy kicsit közelíthessünk a megértéshez, igyekeztem összeszedni olyan tárgyalási részleteket, vagy a folyosón hallott, nem hivatalos momentumokat, amely talán valamennyire közelebb vihet hozzá...

Az egész tündérmeseként kezdődött pedig. Adott egy 36 éves nő és a 34 éves férje. Kifejezetten jómódúak. Az ifjú házaspár 2010 augusztusában esküszik, s hat gyermeket tervez. Már ekkor meg is vesznek neki mindent, az internetről rendelt minőségi babaruhácskáktól a babaszoba berendezéséig. A polcokra felkerülnek a biogyümölcsös és biotejpépes üvegcsék, dobozok. Egyebekben nincs nagy készülődés. Én semmilyen könyvet, vagy újságot nem olvastam a terhesség alatt, abszolút nem készültem előre, nem is gondolkodtam rajta, milyen lesz majd. Úgy voltam vele, hogy engem is felnevelt az édesanyám, akkor a segítségével nekem is menni fog - mondta az anya. Az első gyermek hamarosan jelentkezik is. A kismamával madarat lehetne fogatni, felhívja férjét, aki malomkeréknyi virágcsokorral rohan haza a munkából. Miután hosszú évek óta ők is, a nagyszülők is vegetáriánusok és elsősorban az alternatív gyógyászati módszerek hívei, utána néznek az interneten, hol van alternatív szülészeti gyakorlat: a Szent Imre Kórházat, a szülést levezető nőgyógyásznak pedig D. Á.-t választják, akit a 15. terhességi héten keresnek fel. Rebeka (akit senki sem hív az első keresztnevén) kórházban akar szülni, a szintén az internetről kinézett bába segítségével. Közben Agárdon a területi védőnő már tud az érkező babáról, a várandós anya először nem akar terhesgondozást, aztán mégis eljár az alkalmakra, s a 3. trimeszterben a védőnő is elmehet hozzájuk, bár bejutni nem könnyű, miután a hatalmas, erődként körbe kerített, kívülről 14 kamerával felszerelt ingatlanon se csengő, se postaláda. A védőnő elmondja, hogy a szülést is be kell majd jelenteni.

Eljön 2011. szeptember 16-a. Éjszaka megindulnak a fájások. A nagypapa felhívja a 200 kilométerre lakó bábaasszonyt, aki elindul Agárdra. Mire megérkezik, már az anya karjában van a természetes úton, alig néhány kis fájással 6 óra 50 perckor a világra jött kisfiú. 3100 gramm. Szép és egészséges. A szülők már korábban megállapodnak, hogy az anya családnevét viszi tovább. A bába ellátja picit és a frissen szült anyát, később még egyszer látja a kisfiút, amikor szoptatási tanácsokat ad. Szeptember 27-én a védőnő ismét bejut a házba, egészségesnek látja a babát. Innentől a család újra elérhetetlen, a telefont sem veszik fel. A védőnő jelez a gyermekjóléti szolgálat felé. Két napra rá kap egy tértivevénnyel feladott értesítést a családtól, hogy lemondják a szolgáltatást.

A gyermek három hónapos korára megduplázza születési súlyát, egy hónapos csúszásokkal a kötelező oltásokat is megkapja. Ekkor a gyermek házi gyermekorvosa már a budapesti, a szintén az internetről kinézett, a homeopátiás preferenciája miatt választott M. G., aki annak 9 hónapos koráig kezeli Benjamint. A kiskönyv adatainak elemzése szerint M. G. - akit autó és jogosítvány hiányában mindig a nagypapa, E. T. Gy. vitt le Budapestről Agárdra - már a 2.oltás beadásakor rögzíti, hogy kicsit megállt a súlygyarapodás. A hathónapos oltásnál megállást látni a kicsi szomatikus és pszichomotoros fejlődésében. A 9 hónapos státusz bejegyzése pedig már súlyos leromlottságot rögzít. A gyerek szopik, később megkezdik nála a hozzátáplálást is (a perben úgy vallanak, végig folytatták is azt), de súlymérés az első alkalmak után nincs. A szülők szerint azért, mert a gyerek folyton izgett-mozgott a mérlegen. (Egyébként védőnő híján a gyerekorvosnak kellene elvégeznie a súlyméréseket.) A gyermekről az első hat hónapjában rengeteg fotó készül, a vak is látja, hogy akkoriban még jó húsban lévő, egészséges kisbaba.

Az ítéletet az E. család a korábbi heves reakcióikhoz képest meglepő higgadtsággal fogadta a bíróságon
Fotó: Koppán Viktor

A Benjámint két hetes korától kezelő M. G. 88 km-ről jár alkalmanként Agárdra. A szülők tájékoztatták, hogy a gyerek sokat sír - a doktornő erre a család szerint azt mondta, rohangáljanak vele fel-alá a házban . Erős hideg verejtékezése is volt egy ideig - ezt alkati sajátosságnak tulajdonította, a kisebb hányásait pedig bukásoknak. - Egy idő után úgy éreztük, M. G. nem figyel oda eléggé Benjaminra, hiszen mindenre azt mondta, majd kinövi azt, amire panaszkodtunk. Szerintem nem látszott rajta semmi érdeklődés a gyerek iránt - mondta az apa. M. G. két és három hónaposan is vizsgálta a kisfiút és úgy látta, jobban nő a koponyája az elvártnál. - Kértem a szülőket, vigyék el koponyaultrahang vizsgálatra, beutalót is írtam hozzá , vallja később a doktornő. Furcsállottam, hogy nem engedik neki, hogy a szájába vegyen dolgokat, a nagypapa elmondta, ők ezt nem szeretik. Hét hónaposan 6500 gramm volt a kicsi, a doktornő szerint ő akkor már kifejezetten kérte a hozzátáplálást és a koponyaultrahang mellett vérvételt is előírt, a beutalókat pedig állítólag elküldte nekik postán. (Az E. család tagjai az eljárás alatt végig eskü alatt, egybehangzóan állították, hogy semmiféle vizsgálati beutalót nem kaptak. A másik verzió szerint megkapták, de közösen úgy döntöttek, nem viszik el Benjámint, mert túl nagy stressz érné a szervezetét .) Ez után még egyszer látta, de nem kérte számon, elvitték-e a gyermeket a felírt vizsgálatokra. Kérte viszont, hogy méregessék a súlyát. Ezek után már csak telefonon konzultált néhányszor, mindig a nagypapával. Egy idő után megszakadt a kapcsolat, M. G. feltételezte, hogy orvost váltottak. A gyermeket viszont nem jelentette ki saját körzetéből, így Erdei Benjámin a doktornő páciense maradt. Még akkor is az volt, amikor már a halotti bizonyítványát állították ki. Az ügyészi kérdésre, nem kellett volna-e ennyi gyanús körülmény után jelzést tennie a gyermekjóléti szolgálat felé, M. G. úgy reagált, ő nem talált semmilyen okot, ami indokolttá tette volna a jelzést. Nem volt gyanús neki, hogy a gyerek nem kap sem D-, sem K-vitamint, hogy súlyosan vashiányos, sovány, sápadt.

A doktornő menesztése után tűnt fel a képben M. B., a szintén az interneten talált természetgyógyász-parapszichológus (korábban hivatásos katona), akit a nagyapa hívott fel. M. B. már ekkor - látatlanban! - homeopata alkati szereket javasolt Benjáminnak, akit 2012 októberében meg is látogatott. A gyerek hányogatására és más problémáira boraxot, arzént és bakvirágot rendelt és hosszasan húzogatott a teste felett egy bioindikátort/varázsvesszőt, vagyis energetizált. Csodálkozva vette észre, hogy a lassan egyéves kisfiú még nem kapott vizet, ezért megkérte, ezentúl itassák már. Az evésgondokra azt mondta, semmi gond, ha a gyerek elkezd inni, majd követi az evés is. A család a perben végig azzal védekezett, hogy ők vakon megbíztak nem csak M. G.-ban, de utána M. B.-ban is, minden utasítását betartották, de laikusként nem láthatták, hogy Benjáminnál veszélyhelyzet alakul ki. Holott az apa korábban ezt vallotta: - Hetente jártam a Brendonba vásárolni, és láttam, hogy hogy kéne kinéznie egy ilyen korú gyereknek. De soha, senki sem mondta, hogy akkora baj van, hogy kórházba kellene vinni.

- Nagyon meglepődtem, hogy 10 hónaposan a kisgyerek milyen sovány - vallotta a bioenergetikus. - Az arcocskáján a párnácskák már nem voltak jelen. Ennek ellenére nekem úgy tűnt, a család élete csak a gyerek körül forog. Bár az általam javasolt szerektől nem hízott-nőtt, az állapota a család szerint is sokat javult. A kérdésre, vezetett-e pontos kimutatást arról, mikor mit rendelt a kisfiúnak, a férfi ezt válaszolta: - Mivel nem a rendelőmben történtek a kezelések, nem.

2013. április 14-én délelőtt 11 felé E. Rebeka felment a gyerekszobába és észrevette, hogy a gyerek tekintete furcsa, nem olyan, mint máskor. Hívták a bioenergetikust, aki megnyugtatta őket. Semmi gond, a gyógyulás előtt mindig van egy nagy mélypont, egyébként is, mikor nemrég megvizsgálta bioindikátorával a gyermeket, annak minden szerve 100 százalékosan működött (kivéve a 80 százalékosan működő szívét). A szülők észrevették, hogy a kicsi szája habzik.Megint telefon: M. B. ekkor már határozottan kéri, hogy hívjanak mentőt. Meg is teszik, de a kiérkező rohammentősök egy órányi újraélesztés után kénytelenek feladni a küzdelmet. A gyermek halálának előidézője.: súlyos alultápláltság és hiányállapotok következtében összeomlott keringés. Délután 3 óra tájban elhunyt.

A mentőorvos ezt vallotta a tárgyaláson: - Mikor én kiérkeztem és megvizsgáltam, életjelet már nem mutatott... Egy nagyon sorvadt kisbaba feküdt a pelenkázón. Nagy fej, vékony végtagok. Egy órányi újraélesztés után nekem kellett kitöltenem a papírokat. Ekkor kértem az igazságügyi orvosszakértői boncolást, mert felmerült bennem, hogy a gyermek súlyos sorvadtsága mögött valami komoly betegség állhat. Vagy felelőtlenség.Ilyen fokú sorvadtság ebben a korban az élettel összeegyeztethetetlen.

A tárgyalássorozat alatt számos alkalommal jelen voltak a veszprémi Igazságügyi és Orvosszakértői Intézet szakértői. A két szakember az általuk elvégzett boncoláson feltártak alapján folyamatosan és nyomatékosan igyekezett bizonyítani, miért is hunyt el a kisgyermek. Benjámin izomzatának 86 százaléka, csontállományának jelentős része, agyának közel 30 százaléka eltűnt a sorvadás következtében. A halálhoz vezető kórfolyamat hónapokkal korábban elkezdődött, de ha a felismeréstől szakszerű kórházi kezelésben részesül, az élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna. A véghez vezető út azonban hosszú és gyötrelmes lehetett, hónapokig tartó. Születhetett bár oxigénhiánnyal, vagy külső-belső vízfejűséggel, ez a táplálási nehezítettségét nem befolyásolta, jelentették ki a a szakértők.

Az ítéletet az E. család a korábbi heves reakcióikhoz képest meglepő higgadtsággal fogadta. Hogy az eljárásról magáról mit gondolnak, az világosan kitűnt beadványaikból és folyamatos tiltakozásaikból. Hogy a gyermekük/unokájuk elvesztéséről mit gondolnak, arról vajmi kevés derült ki, most már minden bizonnyal elviszik magukkal a cellarácsok mögé. A címbeli fényevők jelzőt (amely egyébként sosem volt igaz rájuk, az ügy kezdetén egy bulvárlap riportere kezdte terjeszteni) viszont még az előzetes letartóztatásuk idején sem tudták lemosni magukról, így a nagyobb portálok és bulvárlapok a mai napig így emlegetik az E. család tagjait.