Turbók Jánost sokszor fellökték, de mindig talpra állt, mert felelősséggel tartozik a közönségnek

Azt mondja, olykor egy kicsit maga is elcsodálkozik, hogyan volt képes ennyi éven át a Popstrand - olykor a megfelelő infrastruktúra nélkül is - működni. A Popstrand elmúlt évtizedeinek arcairól, harcairól beszélgettünk vele.

Kint dübörgött a buli, előbb a Piramis, majd Demjén Ferenc koncertje rengette a földet, mozdított kezeket tapsra, csápolásra, gyertyagyújtásra. Szájak nyíltak, hangok, szövegfoszlányok szálltak a levegőben. Turbók János fáradhatatlanul pörgött a háromórás koncert alatt - a színfalak mögött intézkedett, hogy minden rendben menjen, a közönség zavartalanul szórakozhasson. Így aztán csak másnap mertem a kérdéseimmel ostromolni.

- Több mint negyven évet töltött a rockszínpadok környékén, a művészek között: ez nem kevés... Gondolta volna, hogy a Popstrand ennyi évtizeden át népszerű lesz?

- Egy kicsit magam is csodálkozom ezen! Hihetetlen, hogy képesek voltunk ennyi esztendeig fennmaradni - olykor hiányos feltételekkel és a megfelelő infrastruktúra nélkül is működni. A Napsugár Strandon társbérlők voltunk és azok is maradtunk. Hajdanán nem voltak alkalmazottak, csak segítők, és ezért nehezebb volt minden.

A jó műsor és a gyönyörű környezet tette élvezhetővé és vonzóvá a Popstrandot - vallja Turbók János Fotó: Koppán Viktor

- Na jó, de amikor kezdett, még partizánakcióknak számítottak a strand koncertjei.

- Igen, nézték is, mit akar itt ez kölyök. Elfoglalja a strandot, és csak jön az igényeivel. Az áram volt az első nagy kérésem. Az elvárt színvonalhoz, a technikához szükség volt egy községnyi amperkapacitásra a színpad mellett, amely akkor hat összeláncolt szemétszállító pótkocsi platójából állt... Nem volt telefon, az öltöző a kubikosműhelyben volt és a közönségigényen kívül minden hiányzott. Szerencsére a népeknek tetszett, amit akartam, amit létrehoztam. A jó műsor és a gyönyörű környezet tette élvezhetővé és vonzóvá a helyet, és takarta el a gondokat. A mai napig... Kezdetben a Popstrand nem is volt hivatalos szabadtéri színpad és jegyzett kulturális szórakozóhely sem. A Kertészeti Egyetem Klubjában végzett munkám folytatása volt, amelynek a kínálatát szerencsémre évtizedek óta elfogadja a közönség!

- A Kertészeti Egyetem Klubja legenda volt. Miért hagyta ott a legendát a bizonytalanért?

- A barátom, Magyar István keresett meg 1976-ban a KEK-en. Elmondta: a Velencei-tó kiemelt üdülőkörzet, egy 1971-es kormányprogramnak köszönhetően rendelkezik megfelelő infrastruktúrával, volt partfalépítés és épültek utak. Ám a több száz milliárdos beruházásból teljesen kimaradtak a közösségi terek és a kulturális helyszínek! Nyoma sem volt olyan kulturális beruházásnak, amely kielégítette volna a térségi lakosság, valamint a turisták szabadidős, kulturális és szórakozási igényeit! Sajnos a Velencei-tó a jelenben sem kap akkora állami támogatást, mint például a Tisza-tó! Pedig a turisztikai mérőszámok is bizonyítják, hogy jelentősebb a Velencei-tó turizmusa!

- Térjünk vissza a múltba. Amikor a pótkocsik platója jelentette a színpadot, nem félt, hogy megmosolyogják?

- Igen is, meg nem is. A csúcson voltam. A '70-es, '80-as években körülbelül harminc, szombat esti élő tévés koncertet rendeztem a KEK-en és Agárdon. A magyar pop- és rockzene összes nagyágyúja többször is fellépett nálam. 1981-ben a klubot felterjesztették az akkori legmagasabb ifjúsági díjra. A névsorból csak egy embert húztak ki: Turbók Jánost. Az ilyen világ volt... A Budapest Sportcsarnok rendezvényeinek főrendezője voltam 1982-től. Ott megbecsültek, kaptam három miniszteri kitüntetést a Budapesti Tavaszi Fesztiválokon elvégzett munkámért. A körülmények ellenére ezért is bíztam abban, hogy meg tudom valósítani Agárdon a terveimet. Számomra a helyes irányt jelezte, hogy az illetékesek hátráltatták a munkámat. Például 1979. július 20-án megtiltották az Omega fellépését, majd betiltották a másnapi Piramis-koncertet. Vikidál Gyula a mai napig nem tudja, hogy csak azért lehetett 1979. július 28-án a Dinamit együttes bemutatkozó koncertje Agárdon, mert a Videoton teljhatalmú vezér-igazgatója a lánya kérésére közbenjárt ennek érdekében. Igaz, még később, 1984-85-ben is előfordult, hogy csak nehezen engedélyezték az R-GO és az I. Emelet bulijait. Volt idő, amikor megpróbálták áthelyezni a Popstrandot a Kápolnásnyéki Művelődési Házba, a térség egyetlen normális kulturális intézményébe. Nem voltak könnyű évtizedek ezek! Már a 30 évért is jólesett volna legalább egy kézfogás megyei és állami szinten. Örömömre a közönség télen-nyáron minden évben a jelenlétével köszöni meg a munkámat! Szerencsére Gárdony önkormányzata is mellettem áll, segít és együttműködik. A művészek is elismernek, bár olykor csodálkoznak az állapotokon.

Turbók János

- Mondhatjuk: Turbók Jancsi - Kelj fel Jancsi? Mert akárhányszor fellökték, mindig felkelt. Sosem gondolta, hogy na, ebből elég?

- Nem! Azért fekszem le mindennap hajnalban, hogy valamennyi nekem írt levelet megválaszoljam. Ez ad erőt, hiszen úgy gondolom, hogy művészeti, közösségi, társadalmi értéket hoztam létre, és ez felelősséggel jár. Nemes ügyeket támogatok, segítem a kórházban dolgozók, a határainkat védő katonák munkáját, a mentőszolgálatot, a pedagógusokat. Súlyosan fogyatékos embertársaimat azzal támogatom, hogy kísérővel ingyen jöhetnek koncertjeinkre. Nagy öröm a számomra, hogy vidéken immár a Popstrand a legrégebben működő szabadtéri színpad.

- Meséljen az örömeiről! Az Edda, az R-Go minden nyáron szinte hazajárt Agárdra....

- Fontos társam volt Pataky Attila és Szikora Róbert. Hej, de sok Edda és R-Go tábort rendeztem! Demjén Ferenc, az Omega, a Neoton, Ákos, a Mobilmánia, a Tankcsapda és az Irigy Hónaljmirigy is sok szuperkoncerttel szerzett örömet a közönségnek.

- Hogyan tovább?

- Amíg tudom tartani a színvonalat, amíg a közönség kedveli a Popstrandot, addig teszem a dolgomat.