Vakarcs-variációk a partalján

A helyi szokások és hagyományok visszatérését érjük mindenütt, a helyi közösségek leginkább a maguk örömére szervezik ezeket. Ha vendégek érkeznek máshonnan is, az még jobb! Tabajdon a művelődési ház vezetője, Borostyán Krisztina és az ifjú alpolgármester, Bárányos Csaba törték egy ideig a fejüket, hogy mit lehetne kitalálni, ami másoknak még nincs. Így leltek a vakarcsra, erre az egyszerű, tojás és tej nélküli lisztes süteményre, mait süteménynek nevezni is túlzás. Hétköznapokon dagasztották be gyorsan a háziasszonyok, leginkább bableves, krumplileves, később gulyás mellé, s dugták a kemencébe, a sparhelt sütőjébe. Szerény paraszti étek ez, de jóízűen elkészítve, élesztő nélkül is finom falat az éhes embernek.

Tabajdon más különlegesség is van, Temesszantandrási György polgármester és a község háziorvosa nagyon röviden így jelentette be a május elsejei majális idei két apropóját: „Az első nemzetközi vakarcsfesztivált és a hatodik mezítlábas parki szezont ezennel megnyitom!" Hat esztendeje alakították ki a különösen szép fekvésű falurészen, a főútról felfelé vezető, kanyargós úton a mezítlábas parkot, ahol különböző talajokon – csakis mezítláb!  - a falu tetejére érnek, ahonnan belátni köröskörül a Váli-völgyet. A kis folyócska, a Váli-víz adta a nevet a szomszédos Vál községnek is, a völgy sorfalui pedig egymásnak nyújtanak kezet.

A vakarcs eredeti receptjét Berki Dezsőné Habersdorfer Etelka, Etike mondja el. Sütőasszonyként is ismerik, tízéves kora óta süt-főz a háborúban elárvult kislányból nénivé idősödött kedves asszony. Mentegetőzik, hogy mértékeket nem tud pontosan, „gondolomformán" készít mindent: egy marokkal, kanálnyit, csipetnyit. A lényeg, hogy a vakarcsba igazi disznózsír való, s aludttej tejföllel – lehetőleg házilag altatva. Borostyán Krisztina szerint ma mégis az a nagyszerű, hogy ő reggel az internetről töltötte le a receptet, megsütötte a jeles tésztát, mert igazából nem sütemény ugyebár, s hozta ki, hogy ő is versenyezzen. Az „újítók" káposztás változatát sütötték meg, mások élesztőt tettek bele, tetejére ezt-azt szórtak: szalonnadarabkákat, finom magvakat. Etike csak a fejét csóválta: az nem az eredeti!

Tapasztalt háziasszonyok, idősb Deák Dezsőné, idősb Bölcskei Józsefné, Németh Sándorné maguk helyett a vakarcsot küldték el a versenyre, Szabó Ferencné Arika életében először sütötte meg jeles tésztát, de azonnal újítva: medvehagymásan, más ízesítéssel. A zsüri Berki Sándorné Adancsek Margit vakarcsát tartotta a legjobbnak, de mind finom volt, mert elfogyott. A fesztivál persze tánc nélkül nem igazi, a környékből néptáncosok érkeztek, s a termetes szári legények alatt kicsit megadta magát a házilagosan ácsolt színpad. Baleset nem történt, a bátrak az ép részen eljárták a magukét, a jókedv ettől csak fokozódott. A táncosokkal jöttek a kísérők, megtelt az ókori amfitetárumokhoz hasonlóan megformált félköríves szabadtéri bemutatóhely. Ahogy mondani szokták, minden megtörtént. Egy rövid májusi zápor is elvonult a partalján, de senki nem tért haza, a sátrakban megvárták a végét. Este táncházas mulatozással zárták a napot a fűben gyerekek, idősek és középkorúak együttesen. A jóféle tabajdi bor csak fokozta a felnőttek (férfiak) vakarcs-napi hangulatát!