Varga Norbert új életet ad a fáknak

2017. május 05., 11:56 szerző: S. Töttő Rita fotós: Igari Balázs
komment
Pázmánd, Velence - Tiszteli, szereti a fát, amely tele van különleges emlékekkel – meséli a Pázmándon élő Varga Norbert fafaragó, aki új életet ad a viharkár vagy betegség miatt vágásra ítélt fáknak.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Különleges mementók állnak a Velencei Korzó egyik részén: félig kivágott fák földben hagyott törzséből készültek faragások múlt héten. Nem sok hasonlót látni, de Varga Norbert pázmándi fafaragónak köszönhetően egyre több helyen kapnak így új életet, új esélyt a vágásérett fák. A fafaragó szívévnek kedves alkotások ezek, hiszen ezúttal nem holt anyagból készültek, hanem olyan fából, amely valami megfoghatatlan határmezsgyéjén táncol még az életnek. Hiszen törzsükkel még ragaszkodnak az anyaföldhöz, viszont megtépázott, megbetegedett lombkoronájuktól megfosztva már élőknek sem mondhatók. Norbert végigsimít a fák törzsén és tudja, egy életet farag meg.

– A fa életére kerül így pont – mondja az alkotó. – Tiszteletben tartom a fát, hiszen ugyan nem él, de még azért kapcsolódik a földhöz. Azt sosem engedném, hogy csak azért „csokítsanak" meg egy fát, hogy abból alkotás születhessen. A viharkáros vagy betegség miatt vágásra ítélt fáknak azonban ez egy új esély.

A 39 éves fafaragó Pázmándon él két éve. Ide nősült. Szerényen kijelenti, „művésznek nem tartom magam". Pedig ő is belelátja az alapanyagba a később megvalósuló művet. Aprólékos munkával készülnek a faragványok, de már gyakorlottan vág bele a fába és a munkálatokba egyaránt. Hiszen nem a velencei felkérése az első. Pázmándon készültek az első fatörzs faragványok. Ám, mint kiderült, a fafaragás olyan gyermekkori álma volt, amely még mindig csak a megvalósulás kezdeti fázisában van.

– Pázmándra költözésünk előtt egészen más munkám volt. Amikor ide jöttünk, feleségem forszírozta, hogy adjak esélyt ennek a hobbimnak, hátha ki tud teljesedni. Látta a pécsi munkáimat – hiszen én onnan jöttem –, melyeket ajándékba vagy csak a magam örömére készítettem. Gyerekkoromtól kezdve mindig készítettem valamit fából, mellett pedig mindig kreatív munkáim voltak. Így megbeszéltük, hogy adunk a fafaragásnak egy évet és ha beválik, mert másoknak is tetszik, amit csinálok, akkor az jó.

Norbert egészen kis dolgokkal kezdte az új életet: mécsestartókkal, üdvözlőtáblákkal, ajándéktárgyakkal, amelyeket árusított. Közben sikerült fejlesztenie a gépparkját, így tudott egyre komolyabb munkákat is elvégezni. Pázmándon  felajánlottam, hogy készítek a településnek egy utcatáblát, ami hat métere magas. Megtetszett a polgármesternek is az ötlet –  így kezdődött, majd pedig   a  vágásérett fák faragásával folytatódott. Ezekből, árulja el, a velenceiekkel együttvéve már több mint húszat készített.

Persze egy fafaragóban mindig ott motoszkál, mint lehetne még készíteni – így van ezzel Varga Norbert is, aki nem hétköznapi magyaros motívumok megalkotását tervezi a jövőben: hunok, betyárok, őshonos magyar állatfajok alakjaira gondol. A fa számára csupa öröm, és időnként meglepetés. Nem ritka ugyanis, hogy az anyag, amivel dolgozik, titkokat árul el életéről: mélyedések, körbenőtt kövek, lövedékek árulkodnak egy tisztes, hosszú élet szépségeiről, viszontagságairól. Majd hozzáteszi:

– Rengetek a lehetőség a fafaragásban, s tapasztalatom szerint ha az országot bármilyen irányban elhagyjuk, mindenhol élő és sokak által igényelt hagyomány ez.

S. Töttő Rita

2017. május 05., 11:56 szerző: S. Töttő Rita fotós: Igari Balázs

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...