Vérkör, avagy futva túlélni a Vértest

Törzsök Richárd, akit régebbről a nagy fehérvári Depeche Mode és egyéb bulik szervezőjeként ismerhetnek sokan, egy Bregyó-közi futás alkalmával vetette oda úgy mellékesen, hogy nemrég három barátjával megcsinálta a Vérkört.

Hogy mit? - kérdeztem vissza azonnal, lelki szemeim előtt pedig megjelent egy akadályokkal tűzdelt, Isten háta mögötti hely, ahol a srácok lerongyolódott cuccokban, tele sebekkel, hörögve kapaszkodnak az életükért. Nos, a Vérkör a valóságban azért nem ilyen cudar, ugyanakkor ember legyen a talpán, aki képes futva(!) teljesíteni a 77 kilométeres távot.

Képünk a fehérvári félmaraton után készült, ahol a srácok iramfutóként vettek részt, Cseke Ferenc, Vizer Dániel, Szkridon Gellért és Törzsök Richárd cikkünk megjelenésekor már újabb kihívásokon van túl, egyre hosszabb távokon törik a fejüket Fotó: Házi Péter

Az extrém teljesítménytúra kitalálója két oroszlányi srác, Lovas Mátyás és Nagy László, az Oroszlányi Sportegylet tagjai voltak úgy három évvel ezelőtt. A Vértes erdejében okostelefonnal leolvasható QR-kódokat ragasztottak ki a fákra és már létre is jött a túraútvonal: ezeknél az állomásoknál kell a gyaloglóknak, futóknak, kerékpározóknak regisztrálniuk, pontosabban leolvasniuk a kódot, így bizonyítják, hogy a túrát teljesítették, a végén még időeredményt is kapnak. A dologban a legviccesebb, hogy az otthon ülő hozzátartozók mindeközben a neten követhetik, a rengetegben éppen hol, melyik állomásnál szenvednek szeretteik. Olyan instant túlélőtúra ez, ahol nincs segítő személyzet, nincsenek vízosztó, szőlőcukrot dobáló önkéntesek, itt az ember tényleg csak magára és a hátizsákjára számíthat.

Szóval Törzsök Richárd, Szkridon Gellért, Cseke Ferenc és Vizer Dániel egy napon úgy döntött, nekivágnak a halandó ember számára értelmezhetetlen kilométermennyiségnek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Feri és Dani ezt a túrát már korábban is teljesítették, de a kihívás azért továbbra is kihívás maradt. Ricsi, aki a Vérkör előtt hivatalosan soha nem futott maratont, az év elején megcsinálta az önbevalláson alapú futást, a Yours Truly-t: ötven kilométert kellett 24 órán belül lefutnia. Miután ez kétszer is sikerült neki, úgy döntött, ennél komolyabb kihívás kell: elkezdett szervezkedni és júliusra összejött a vérkörös csapat.

- Július 2-án, Richárd 36. születésnapján éjszaka indultunk Oroszlányból. Azért éjszaka, mert aznapra tikkasztó hőséget ígértek. Az egyik helyi kocsmában éppen a foci EB olasz-német meccsét nézték, mi meg futószárban, fejlámpával a fejünkön éppen a rengetegbe indultunk, úgy néztek ránk, mintha földönkívülieket látnának, akik éppen felszállni készülnek - meséli Vizer Dániel, akinek ez már a harmadik Vérköre volt. Ettől persze nem volt könnyebb vagy egyszerűbb, a futás utolsó harmadában olyan hasmenés jött rá, hogy csoda, hogy beért. Mint mondja, egy csomag ropival és vízzel vitte végig az utolsó 30 kilométert, ami azért így tényleg nagyon küzdősre sikeredett. Ricsinek is gondja volt a gyomrával az utolsó szakaszon, Majk és Oroszlány között, de sikerült úrrá lennie a testi nehézségeken. Ha az embernek sikerül egyensúlyi állapotba kerülnie, akkor képes rácsodálkozni, hogy milyen gyönyörű helyeken is vezet ez a túra.

- Ahhoz képest, hogy kánikulát ígértek, körülöttünk mindenhol dörgött, villámlott. Azt hittük, ránk szakad az ég, ehhez képest csak annyit kaptunk az égi áldásból, hogy Csákvárnál vagy öt percig csöpörgött az eső - áldja a szerencsét (vagy a jósorsot?) Gellért, aki a Vérkör előtt teljesítette az Ultrabalaton 120 kilométerét is, igaz, azt váltásban, így összességében, egyben neki is ez volt a legkeményebb futása.

Amint a srácok mondják, nagyon fontos, hogy az ember megfelelő méretű hátizsákot vigyen, s arra is fel kell készülni, melyik víznyerő helynél mennyi folyadékot tölt. Mindösszesen ugyanis három vízvételi lehetőség van, s bizony volt, hogy egymás ivózsákjából kellett kipréselni az utolsó cseppeket...

A célbaérkezés reggelén, hetvenhét kilométer után: a fáradtság azért itt már kiült az arcokra

A Vérkör azért sem nevezhető hagyományos hosszútávfutásnak, mert összesen több mint ezerhatszáz méter a szintemelkedés, s bizony több olyan rész van, ahol kapaszkodni, szinte már mászni kell. Ahogy Dani hozzáteszi, feketeövesnek kell lennie annak, aki a túrát biciklivel akarja teljesíteni. Erre is van persze lehetőség, a szintidő ott hét óra, futóknak 12, gyalogosan pedig 18 óra.

Azt nem tudom, hogy ezzel az írással sikerült-e kedvet csinálnunk a túrához, vagy éppen mindenkit elriasztottunk, de egy biztos: GPS és térkép nélkül ne induljon neki senki. És persze az sem árt, ha már egy-két maraton benne van a lábainkban!