Hírek

2016.04.29. 12:35

Virágok, Doberdóról

Mi ez? - kérdezte cirka ötven évvel ezelőtt Szűts Tamás a nagyapját, amikor megpillantotta a Képes Ujság címlapján a négy, géppuskát szorongató férfit.

Sebestyén Lilla

Ennek a megsárgult médiumnak köszönhető, hogy az egykori, kíváncsi ifjú, most egy olyan szerelem történetét mesélhette el nekünk, melynek még a háború, az elmúlás sem szabhatott gátat.

- Nagyapámat és bajtársait egy kiképzésen fényképezték le. Tudja, az ő generációjuk akkor is belepusztult az átéltekbe, ha nem robbant mellettük bomba. A papám - aki egyébként nem szeretett beszélni a háború borzalmairól - fejet hajtott kíváncsiságom előtt és megeredt a nyelve, amikor az újságról kérdeztem. Persze, csak a szép emlékeit osztotta meg velem, a többit a naplójából, és későbbi kutatásaim során tudtam meg - magyaráz Szűts Tamás, aki elsőként nagyszülei találkozásának történetét meséli el nekem:

- Váradi Mariska tizenhat éves, még nem eladósorban lévő lány volt, amikor megismerkedett Szűts Lászlóval, a félárva, még nem partiképes ifjúval. Egy farsangi mulatságon esett meg, 1914-ben. Az asszonyok egymás mellé ültették kettejüket, mivel kilógtak a sorból, egyiküket se akarták senkivel sem összeboronálni. A sors fintora, hogy ez volt életük egyik legmeghatározóbb bálja. Júliusban nagyapám megkapta a behívóját és mielőtt elment volna harcolni, azt kérte csak Mariska családjától, hogy had búcsúzzon el tőle négyszemközt. Valószínűleg ekkor csattant el az első csók a szerelmesek között - vélekedik unokájuk.

Azt is megtudom, a távolság sem szabott határokat a romantikának: László az olasz fronton, Doberdóban gyakran kikúszott a lövészárok és a szögesdrót közé, hogy több ezer kilométerre élő párjának virágokat gyűjtsön. Gondosan lepréselte, kiszárította a növényeket, majd egy levelezőlapra felvarrva elküldte Mariskának. Ezek a nagy gonddal készített lapok a mai napig a család féltett kincsei, Tamás vigyáz rájuk.

- 1918 szeptemberében - pár hónappal azután, hogy megesküdtek - megtámadták a nagyapámat. Miközben a fronton sakkozott az egyik bajtársával gránátot dobtak közéjük. Az orvos, látva nagyapám sérüléseit, rögtön kórházba akarta küldeni, de ő nem hagyta magát. Tudta, hogy felesége mindenórás terhes és azt is, hogy kórházban nem kapná meg a táviratot, így maradt a harcmezőn, meghúzta magát és október elejére - amikor a távirat ténylegesen megérkezett - jól lett annyira, hogy haza utazzon. Hét napba tellett Szegedre érnie- mesél az unoka.

László végül otthon vívta meg a legkeményebb csatáját. Az egész család spanyol náthában szenvedett, még a felesége is, így nem vihették kórházba. Az orvos ment el hozzájuk, amikor vajúdni kezdett. Végül László asszisztált a szülésnél, és a családi legendárium szerint a végére úgy elfáradt, hogy már az orvos szavait sem hallotta : Fiú lett apuka, fiú lett...

- A nagymamám öt évvel azelőtt halt meg, mielőtt én megszülettem. Nem ismerhettem őt, de a papám elbeszélései alapján mégis úgy tűnik, mintha ismerném. Szűts László még húsz évet élt azután, hogy a feleségét eltemette, és nem telt el anélkül nap, hogy ne emlegette volna Anyácskát, az ő egyetlenét.







Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!