A súlyos baleset után újra megtanult járni, beszélni

Amikor 1970-ben az akkor 14 éves Törjék Gyuri elkezdte tanulmányait a fehérvári Vasvári Pál Gimnáziumban, az a legendás Thorday Levente lett a testnevelő tanára, aki az 1936-os berlini olimpián, mint még a román evezős válogatott tagja szerepelt. Fehérváron a tanár urat általános megbecsülés övezte, hiszen több sportágnak is ő rakta le az alapjait. Így a Vasváriban meghonosította a tájfutást, ami aztán Törjék „szerelmei" is lett. Pedig olyan híres sportoló tanulótársak vették körül a gimnáziumban, mint a Videoton FC későbbi hősei: Májer Lajos, Disztl Péter, Horváth Gábor, de Gyuri hű maradt a tájfutáshoz. Élvezte a sportot, oly annyira, hogy volt olyan év, amikor 48 hétvégén állt rajthoz a különböző versenyeken. Miután az Alba Volán SC-nél megalakult a tájfutó szakosztály, a vasvárisok átigazoltak, s ott folytatták tovább. Ezt tette Törjék is, aki egészen 1978-ig versenyzett, ám akkor egy sérülés miatt kénytelen volt befejezni, s fiatalon korábbi sporttársai edzője lett. Tény, hogy értett a „szakmához", hiszen tanítványai közül számtalan korosztályos magyar bajnok, és válogatottak sokasága került ki. A teljesség igénye nélkül pár név az illusztris névsorból: Selmeczi Irén, Takács Csaba, Grabecz Tibor, Iga István, Nagy Róbert, Pápai János. Nem véletlen, hogy 1983-ban elnyerte az Év edzője címet.

Gyuri állapota jelentősen javult, köszönhetően a sportnak is. Fotó: Koppán Viktor

Aztán 1983-ban a klubon belül átigazolt, id. Ocskay Gábor mellett a jégkorong utánpótlásnál dolgozott, először, mint afféle erőnléti, fizikai felkészítő edző, majd hamarosan – miután eltanulta a sportág alapjait – ő maga is korcsolyát húzott, s a jégen együtt tréningezett a 10, 12 és 14 éves kis hokisokkal. Mint például a Kiscsicsóval és Palkovics Krisztiánnal. Öt, igen szép évet töltött el a hokisok között, de már korábban örök barátságot kötött olyan sportvezetőkkel és sportolókkal, mint Sárvári László, Dévényi Tibor, Schneider Béla, Baltavári Tibor, Nyerges Bognár Imre, Fidel László, Kovács Zoltán, Vass György, Demeter József, Katona Ferenc.

Aztán a sporttól kissé eltávolodott, a civil életre, a családra és a vállalkozásra koncentrált, s közben azért a Magyar Szabadidősport Szövetség aktivistájaként 20 évig a Kihívás Napja körül bábáskodott. Persze, egy örökké izgőmozgó ember nem maradhat tétlen, így amikor csak lehetett, hetente rohant focizni az Alba Volán SC Börgöndi úti csarnokába, ahol már várták a Jó Barátok csapatánál.

Aztán Törjék György három éve hirtelen eltűnt a fehérvári életből, de hamar híre ment, hogy 2012. február 24-én, Bakonykutiban egy borzalmas háztartási baleset érte: megcsúszott a lába, és több méter magasról leesett a létráról. Szinte alig maradt ép csontja, de ami nagyobb baj: nagyon súlyos, már már végzetes koponyasérülést szenvedett. Az orvosok akkor egy százalék esélyt adtak neki az életben maradáshoz, de Gyuri szűk egy éve ismét közöttünk van. Pokoli volt a baleset utáni első éve, a gépek segítségére szorult, ám Gyuriban dolgozott az életben maradás ereje, ösztöne, s ebben közvetlen családja, egy-két igazi barátja – a bajban a többiek elmaradtak... – volt a támasza. És leginkább Kocsi Ilona logopédus, mert a koponyasérülés következményeként 5 centis átmérőben Gyuri beszédközpontja elhalt. Csontjai állapota miatt újra meg kellett tanulnia járni, és a kommunikálás miatt főleg beszélni, ami Ilonának köszönhetően – ha nem is teljes mértékben – sikerült. Ennyit tesz a sportolással eltöltött időszak, az edzettség, a fizikai állapot. Mert ha ez nincs, nem beszélve az életösztönről, Gyuriért sajnos gyertyát gyújthatnánk... Ma már mosolyogni is képes, igaz, amikor az elmúlt évtizedeket, a vele történteket felelevenítettük, időnként fátyolos lett a szeme, de az ő esetében ez érthető is. Egyre többet, igaz, még óvatosan mozog egyedül, pár métert már futott is, egyre gyakrabban találkozik – ahogy ő fogalmazott – az emberekkel, s imád velük beszélgetni.

Hát ez Törjék Gyuri igaz története az élni akarásáról.