Ez lesz a legnehezebb: szombaton az elitbe léphet a magyar hokicsapat

Még a nap is mosolygott...

Élvezet volt pénteken, dél körül Krakkóban sétálni, a kellemes tavaszi levegő simogatta az ember arcbőrét, a magyar drukkereknek meg amúgy is fülig ért volna a szája, ha történetesen locsog az eső, vagy fúj a szél.

A válogatott tagjaira könnyed nap várt a szerdai és csütörtöki nagy csata után, Rich Chernomaz lényegében kijelentette, mindenki azt csinál, amit akar, nem is kell jégre menni, csak a teremben kötelező átmozgatni az izmokat, fáradt tagokat.

Banham Frankkel találkoztunk először, a szélső egyedül ült egy szobában, és tekerte a szobabiciklit.

- Nagy meccs volt csütörtökön, de a szombati még keményebb lesz - mondta a szélső, miközben mosolyogva hajtotta a pedált. - A többiek? Menj tovább a nagyobb teremben, ott fociznak - tette hozzá élő GPS-ként.

Útbaigazítás nélkül is megtalálta volna a magyar játékosokat az eltévedt látogató, hiszen hatalmas kiabálások, nevetések szűrődtek ki a kétfelé választott csarnokból.

Két szapporói hős, Kovács Csaba (balra) és Vas János hét év után újra a csúcsra érhet
Fotó: a szerző

Nos, nem a labdarúgás vitte a prímet a srácok között, bár akadtak, akik hatalmas bombákat küldtek a kapura. A többség kosárlabdázott, egyfajta kiesésre menő büntetődobóversenyt játszottak Vas Mártonék, naná, hogy egy-egy homály, vagy éppen bravúros találat jókedvre derítette a társaságot. Fáradtságnak nyoma sem volt, úgy mentek a lepattanóért a jégkorongozók, mintha ismét tíz esztendősök lettek volna. Néhányuk kifejezetten ügyesen dobta a tempókat, Sarauer Andrew-t, Kóger Dánielt, vagy éppen Vincze Pétert talán az Alba Fehérvár is átcsábíthatná...

A harmadik sportágban, kézilabdában Orbán Attila és Kovács Csaba jeleskedett, szorgalmasan dobták a büntetőket Rajna Miklósnak és Bálizs Bencének, akik szerencsére a jégen jelentősen hatékonyabban védenek.

- Igen, látszik, hogy örülnek a srácok a csütörtöki győzelemnek, megteremtettük magunknak az esélyt... - mondta mosolyogva kávéval a kezében Rich Chernomaz szövetségi kapitány.

A tornaterem másik felén eközben az olaszok fociztak, de egyetlen Andrea Pirlo sem szaladgált közöttük a linóleumon, a taljánok a vb jelenlegi mezőnyében talán még labdarúgásban sem jutnának fel...

A kiesés ellen küzdő ukránok viszont jégre mentek, de csendesen, szomorúan korizgattak, ha nem tudnak kibilleni jelenlegi lelkiállapotukból, akkor nem sok esélyük lesz szombaton, Japán ellen.

A lengyelek?

Sajnos velük nem találkoztunk, de abban biztosak lehetünk, hogy a mezőny újonca megérezte a vérszagot, főleg azután, hogy csütörtökön csak 3-2-re kapott ki a már biztos első Kazahsztántól.

Telt ház lesz szombaton, a Tauron Arénában, s bár eddig közel sem volt pokoli a hangulat a hazaiak meccsein, biztosak lehetünk benne, hogy az utolsó találkozón az lesz. Papíron jobbak vagyunk, de egy ilyen mérkőzés már nem csak a tudásról szól.

Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong-szövetség főtitkára azért mondott olyat, amely plusz erőt adhat: a lengyelek a közelmúltban elbuktak néhány olyan mérkőzést otthon, amellyel feljuthattak volna a Divízió I/A csoportba.

Most a tét még nagyobb, az elitosztályba lehet kerülni. Felejthetetlen este vár ránk szombaton, Krakkóban.

Szerintem 
Az újságíró véleménye

Az elmúlt esztendőkben többnyire mindig volt esély feljutni az A-csoportba, de akadt egy, vagy a változásokat követően két jobb csapat, amely megérdemelte, hogy előttünk végezzen.

Most vitán felül áll, hogy mi vagyunk a kazahok mögött a második legerősebb együttes, és ez a társaság egy sornyi meghatározó játékos nélkül igazán megérdemelné, hogy elérje az óriási bravúrt.

Igenám, szombaton viszont a házigazdát kellene legyőzni, amely szintén osztályt váltana, és mögötte áll majd tízezer lengyel drukker.

Eddig nem voltak hangosak, most meg el kell csendesíteni őket. Gólokkal, játékkal, győzelemmel...