Nyolcvan évet szolgáltak - A tiszteletesék tisztelete

A kilencvenharmadik születésnapján látogatták meg Makón szeretett papjukat a kajászóiak, köszöntve feleségét, Sárika tanító nénit is. Ritka és különleges történet az övék! Idősb Czanik Bélát (1892-1952), a herkulesi termetű és bátorságú lelkészt 1922-ben, az első háború után nem sokkal iktatták be kajászószentpéteri hivatalába – akkor még ez volt a neve a Váli-völgyi falunak. A lelkipásztor valódi közösségi vezetője lett nyájának, a kevésszámú katolikusok is adtak szavára. A gazdasági nehézségeken is átvezette híveit a község iparkodó gazdáival összefogva, erkölcsi tartásával, hűségével példát mutatott a nehéz időkben. Háború, baloldali fordulat, diktatúra – mindezt meg kellett érnie. Amikor teológiát végzett fia, ifjabb Czanik Béla (1922) jelentkezett apja után a lelkészi szolgálatra, szinte tüntetően választották meg a helyi reformátusok a köztük nevelkedett fiatalembert papjuknak 1952-ben. Ők sem tudhatták, hogy az apa harminc éves szolgálatát ötven esztendőnyi szolgálattal toldja meg a fiú!

Ifjabb Czanik Béla írásban örökítette meg Kajászószentpéter történetét, néprajzi múltját, s megírta a család és a helyi egyházközség históriáját is. A könyvek olvasmányosak, az ismeretlennek is érdekesek, a helyieknek pedig büszkesége a hiteles ember által papírra vetett minden sor. A lelkész három gyermeket nevelt fel feleségével, aki „örökös" elsős tanítóként nemzedékeket oktatott a betűvetésre. Nem tiltakoztak, nem dacoltak a politikai és helyi vezetéssel, úgy tették a maguk által vállalt kötelességüket, ami a falu szeretetével erősítve bástyaként védelmezte őket. Két leányuk humán orvos lett, fiuk állatorvosi diplomát szerzett.

Czanik Béla református lelkész sokáig szolgált Kajászón, s valóban szolgált. Nagy szeretettel gondolnak rá, s meglátogatták Makón. Helytörténeti könyvet is írt az öreg a faluról. Fotó: Sallai László

Kamocsa Zoltán édesapja, Kamocsa Lajos és Pátkai Károly vállalták a református gondnokságot az ideológiailag meglehetősen kemény 1960-as években. Papjuk csöndes állhatatosságából merítettek erőt maguk is, mondja a mára időssé érett ifjabb Kamocsa, aki maga is presbiter volt éveken át. Englerné Vabrik Jolán tősgyökeres helybéli, a Kajászóért Egyesület alapítója és elnöke kezdeményezésére szervezték meg a makói utazást a születésnapra – Jolánkát még az öreg pap keresztelte! A harmincnyolc éves Sallai Lászlót pedig az ifjabbi Czanik adta össze feleségével 1999-ben. És így tovább. Szinte mindenkinek van személyes kapcsolódása Czanikékhoz. A lelkész egyik unokája a református teológiára jár, a hagyomány az egy nemzedéknyi „kitérő" ellenére folytatódik.