Karácsonyi gondolatok

Szűkebb és tágabb környezetünket, és szívünket is díszbe öltöztetjük. Azt mondják, ilyenkor mindenki érzékenyebb, jobban figyelünk egymásra. Az adakozásra ezekben a hetekben különösen sok lehetőségünk adódik, csak ki kell választanunk a hozzánk közelállót.

Gondoljunk azokra, akik otthonokban, vagy magányosan, család nélkül töltik az ünnepet. Jussanak eszünkbe ők is, akik szegények, nélkülöznek, de szerencsések, mert szeretteik körében gyújtanak gyertyát. Velük nem találkozunk az üzletekben, a karácsonyi vásárokban, ahol ismerőseink mellett is sokszor elmegyünk. Gyakran elfeledjük, mit is jelent az adventi várakozás, azt, hogy ennek az időszaknak nem szabadna az év egyéb napjaihoz hasonlóan rohanással telnie.

Nem tudhatjuk bizonyosan, mit hoz a jövő. Érdemes lenne nem csak ilyenkor, de egész évben ünnepelni. Örülni a jelennek, megtalálni a hétköznapok karácsonyi csodáit egymásban, magunkban.

Engedjék meg, hogy a leírt sorokhoz kapcsolódva Reményik Sándor A karácsonyfa énekel című versét megosszam önökkel:

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba. /A szűk szobában is terem öröm, /Gyúl apró gyertya ínség idején, /Óh csak ne legyen sorsom bús közöny, /Óh csak legyek a fény forrása én, /Apró gyermekek bálványozott fája, /Én az idegen, én a jövevény, /Égő fenyőfa, égő áldozat, /Akit az Isten ősi otthonából /Emberek örömére elhozat. /Csak rajzolódjék mélabús árnyékom /Imbolyogjon a szűk szobák falán, /Mindegy, hogy mi lesz velem azután./

Kívánom, hogy mindenki számára békességben teljen Krisztus születésének ünnepe, és ha elmúlik karácsony, akkor se halványodjon a szeretet fénye.