Utazás versszárnyon - Faludy-est Turek Miklós előadásában

Utaztam. Egy ültő helyemben, minimális költséggel "jártam" Marokkóban, Amerikában, Párizsban, Londonban és a múlt századi Magyarországon. Mindehhez csak kis képzelőerő kellett, de még az se annyira, mert Turek Miklós szinte mindent közönsége elé varázsolt Rímes világnéző Faludy Györggyel című versszínházi estjén, amely a hazáját különböző okokból többször elhagyó, de mindig visszatérő költő életét sűrítette szűk másfél órába az Öreghegyi Közösségi Házban.

A jelképes világjárás, Faludy életének egy-egy külföldi helyszíne, valamint az itthoni évek - bennük az Andrássy úti pincebörtönben és a recski munkatáborban kényszerűen eltöltött időszak - pár kellék és szerény díszlet között valósult meg, vált láthatóvá lelki szemeink előtt, köszönhetően Turek Miklós előadásmódjának és a Faludy- versek láttató erejének. A jól felépített műsorban nem azok a Villon-átköltések kapták a főszerepet, amelyekkel annak idején Faludy ismertté vált, hanem a költő több más, fontos, a történelmi korszakok jellegzetes hangulatát is érzékeltető művei. Persze, Villon sem maradhatott ki: a kiválasztott országokról, városokról írt, csokorba szedett versek közötti átkötést a Ballada a Senki Fiáról átköltés egy-egy versszaka képezte.

Öt helyen jártunk így: az afrikai Marokkóban, ahol irigyelten nyugodt, vagy félelmetes utcakép bontakozott ki előttünk a költő sorai által: "A fordulónál övig meztelen/ férfi feküdt a kátrányfekete/ macskaköveken. Csuklóján kiállt/ a kék csont, melyről hiányzott keze./ 'Most meghaltok'- sivított egy kölyök/ fejhangon. Új kőzápor érkezett. / Az izzadtság szemembe csöpögött." , majd Amerikában, ahol a szabadság mámorából olykor a gyötrő honvágy józanította ki, amely végül haza is vezette. Aztán következett az ötvenes évek itthoni, egyre fullasztóbb levegőjének megidézése, a börtönben, Recsken született sorokkal, itt sokszor felesége, Zsuzsa létezése adta az erőt: "Találgatom, vajon hány hónap addig, / vagy év? Egy, kettő? Bármi lesz, kivárd; / emlékeink forgószelét csavarjad / magadra szűzi lobogó gyanánt." Végül pedig a színész párizsi, londoni életképet idézett meg, ahol Faludy újra fellélegezhetett.

Hogy itthon tűnjön el aztán végleg, mint "a múló fenomén/ a fenomének örök tengerén".

A jelképes világjárás, Faludy életének egy-egy külföldi helyszíne, valamint az itthoni évek - bennük az Andrássy úti pincebörtönben és a recski munkatáborban kényszerűen eltöltött időszak - pár kellék és szerény díszlet között valósult meg, vált láthatóvá lelki szemeink előtt, köszönhetően Turek Miklós előadásmódjának és a Faludy- versek láttató erejének. A jól felépített műsorban nem azok a Villon-átköltések kapták a főszerepet, amelyekkel annak idején Faludy ismertté vált, hanem a költő több más, fontos, a történelmi korszakok jellegzetes hangulatát is érzékeltető művei. Persze, Villon sem maradhatott ki: a kiválasztott országokról, városokról írt, csokorba szedett versek közötti átkötést a Ballada a Senki Fiáról átköltés egy-egy versszaka képezte.

Öt helyen jártunk így: az afrikai Marokkóban, ahol irigyelten nyugodt, vagy félelmetes utcakép bontakozott ki előttünk a költő sorai által: "A fordulónál övig meztelen/ férfi feküdt a kátrányfekete/ macskaköveken. Csuklóján kiállt/ a kék csont, melyről hiányzott keze./ 'Most meghaltok'- sivított egy kölyök/ fejhangon. Új kőzápor érkezett. / Az izzadtság szemembe csöpögött." , majd Amerikában, ahol a szabadság mámorából olykor a gyötrő honvágy józanította ki, amely végül haza is vezette. Aztán következett az ötvenes évek itthoni, egyre fullasztóbb levegőjének megidézése, a börtönben, Recsken született sorokkal, itt sokszor felesége, Zsuzsa létezése adta az erőt: "Találgatom, vajon hány hónap addig, / vagy év? Egy, kettő? Bármi lesz, kivárd; / emlékeink forgószelét csavarjad / magadra szűzi lobogó gyanánt." Végül pedig a színész párizsi, londoni életképet idézett meg, ahol Faludy újra fellélegezhetett.

Hogy itthon tűnjön el aztán végleg, mint "a múló fenomén/ a fenomének örök tengerén".

Öt helyen jártunk így: az afrikai Marokkóban, ahol irigyelten nyugodt, vagy félelmetes utcakép bontakozott ki előttünk a költő sorai által: "A fordulónál övig meztelen/ férfi feküdt a kátrányfekete/ macskaköveken. Csuklóján kiállt/ a kék csont, melyről hiányzott keze./ 'Most meghaltok'- sivított egy kölyök/ fejhangon. Új kőzápor érkezett. / Az izzadtság szemembe csöpögött." , majd Amerikában, ahol a szabadság mámorából olykor a gyötrő honvágy józanította ki, amely végül haza is vezette. Aztán következett az ötvenes évek itthoni, egyre fullasztóbb levegőjének megidézése, a börtönben, Recsken született sorokkal, itt sokszor felesége, Zsuzsa létezése adta az erőt: "Találgatom, vajon hány hónap addig, / vagy év? Egy, kettő? Bármi lesz, kivárd; / emlékeink forgószelét csavarjad / magadra szűzi lobogó gyanánt." Végül pedig a színész párizsi, londoni életképet idézett meg, ahol Faludy újra fellélegezhetett.

Hogy itthon tűnjön el aztán végleg, mint "a múló fenomén/ a fenomének örök tengerén".

Öt helyen jártunk így: az afrikai Marokkóban, ahol irigyelten nyugodt, vagy félelmetes utcakép bontakozott ki előttünk a költő sorai által: "A fordulónál övig meztelen/ férfi feküdt a kátrányfekete/ macskaköveken. Csuklóján kiállt/ a kék csont, melyről hiányzott keze./ 'Most meghaltok'- sivított egy kölyök/ fejhangon. Új kőzápor érkezett. / Az izzadtság szemembe csöpögött." , majd Amerikában, ahol a szabadság mámorából olykor a gyötrő honvágy józanította ki, amely végül haza is vezette. Aztán következett az ötvenes évek itthoni, egyre fullasztóbb levegőjének megidézése, a börtönben, Recsken született sorokkal, itt sokszor felesége, Zsuzsa létezése adta az erőt: "Találgatom, vajon hány hónap addig, / vagy év? Egy, kettő? Bármi lesz, kivárd; / emlékeink forgószelét csavarjad / magadra szűzi lobogó gyanánt." Végül pedig a színész párizsi, londoni életképet idézett meg, ahol Faludy újra fellélegezhetett.

Hogy itthon tűnjön el aztán végleg, mint "a múló fenomén/ a fenomének örök tengerén".

Hogy itthon tűnjön el aztán végleg, mint "a múló fenomén/ a fenomének örök tengerén".

Hogy itthon tűnjön el aztán végleg, mint "a múló fenomén/ a fenomének örök tengerén".

Nemrég kiállítást is rendeztek a házban, Nágel Kornél Faludy-versekhez készített illusztrációiból. Ezekről ide kattintva olvashat!