56-os filmek: tabu, görcs

Ám, ha úgy tetszik, ott volt majd minden alkotásban, lett légyen az propaganda ízű, az állampárti ideológiát szolgáló, hamis darab, vagy szimbólumokba bújtatott, eredeti hangú és formanyelvű mű, leginkább pedig a magánéletbe forduló történet, amelynek hátterében, a szereplőkre gyakorolt hatásában ott rejlik 1956 emléke.

Ott volt mindenben: az elhallgatásokban, a hazugságban, de a ma is vállalható, esztétikailag és tartalmát tekintve értékes művekben is.

Mészáros Márta: A temetetlen halott (2004)

Számomra egyébként az 1956-os mozik közé sorolandó minden olyan a film, amely az előzményekkel és „utózmányokkal” is foglalkozik. Ráadásul a közvetlenül az október 23-a és november 4-e közt történteket feldolgozó, bemutató darab viszonylag kevés van. Ami pedig elkészült, azt bizonyítja, hogy nehéz is arról hiteles, erős és árnyalt filmet készíteni. Már csak azért is, mert 56-ra igen nehéz ideológiai koloncok rakódtak, természetesen főleg a rendszerváltás után.

Makk Károly: Szerelem. A képen Darvas Iván és Törőcsik Mari

Érdekes, hogy már 1957-ben forgott egy film, Révész György rendezése, az Éjfélkor, amelyben felbukkan 1956. Annak is egyik emblematikus szála, a disszidálás. Ez később több műben is fontos, meghatározó motívumként szolgál. Gondoljunk csak Szabó István 1970-es Szerelmesfilmjére, Sándor Pál pompás, egyéni hangú rendezésére, az 1983-as Szerencsés Dánielre, leginkább pedig Gothár Péter Megáll az idő című, ugyancsak 83-as remekére.

Sándor Pál: Szerencsés Dániel (1983). A történetben különböző társadalmi helyzetű emberek próbálnak disszidálni
Fotó: PLT-archív

Utóbbi a magyar filmművészet egyik kimagasló darabja, és benne 1956. viszonyítási pont, amely meghatározta az akkor felnövő generáció életét. A befelé fordulás kényszerét, a közélet elutasítását, a helyben járást. Többen választották ezt a nézőpontot, általában kevesebb sikerrel. Gárdos Péter 1987-es Szamárköhögése például kellemes családi jelenetekben bővelkedő darab, de épp emiatt vesznek el a kinti történések, és hasonló mondható el a jóval később, 2003-ban készült Telitalálatról is. (Kardos Sándor rendezése.)

Gothár Péter: Megáll az idő (1983). Hát akkor itt fogunk élni...

Külön említést érdemel, hogy negyvenöt éve, 1970-ben született meg a talán legszebb mű a a kitartásról, az emberségről egy pokolian nyomasztó korban. Makk Károly Szerelem című alkotása.

Egész más úton járt Jancsó Miklós, aki 1965-os parabolájában, a stílusteremtő Szegénylegényekben a rendszer, a megtorlás filozófiáját volt képes megmutatni. A Fényes szelekben pedig azt, hogyan is fogant ez a rendszer. Ezzel együtt is 1989-ig, a rendszerváltásáig 1956 sok szempontból még mindig tabutéma volt. Ami viszont elgondolkodtató, hogy előtte így is jobb művek születtek. Pedig 1990 után sorban készültek az 56-os filmek, különösen 2006-ban volt nagy dömping. Már mindent ki lehetett mondani, meg lehetett mutatni, de a siker, a fogadtatás felemás volt. A Szabadság, szerelem (Goda Krisztina rendezése) látványos, drága mozi, sok helyütt sematikus fordulattal. A budakeszi srácok (Erdős Pál) és a Mansfeld (Szilágyi Andor) sem sikerült igazán, nem ragadta magával a közönséget. A temetetlen halott, Mészáros Márta   sokat vitatott-méltatott 2004-es Nagy Imre filmje pedig leginkább néhány színészi alakítás miatt emlékezetes.

Goda Krisztina: Szabadság, szerelem (2006)

Egykor a tabu, tiltás szorította a rendezőket, most mintha a nagy igyekezet, a görcs korlátozná őket. S bizony azok az ideológiai koloncok is nehezítik a dolgukat.