Arcok és sorsok Tárnok Gyula grafikáin

A Kákics együttesnek is köszönhetően a közelgő karácsony hangulatában került sor a Parasztábrázolások című tárlat megnyitójára A Szabadművelődés Háza galériájában.

Baboth Dóra néprajzkutató bevezető elemzés helyett egy szórakoztató csángó történettel köszöntötte a hallgatóságot, s e szavakkal ajánlotta figyelmükbe a kiállítást: „A képek önmagukért beszélnek, hiszen mindegyik mögött egy-egy élet története rejtőzik”.

Tárnok Ákos (mikrofonnal) a megnyitón elmondta: az ő kérésére készült a portrésorozat (Fotó: Molnár Artúr)

Mondanivalóját a Kákics zenekar vezetője, Tárnok Ákos egészítette ki, aki a 2014-ben elhunyt Tárnok Gyula fia. Mint kiderült: a parasztemberek portréit ábrázoló sorozat az ő kérésére készült, kivétel ez alól a legrégibb, 1981-es kép egy 87 éves mohai bácsiról. A többi munka megalkotását viszont valóban Ákos ösztönözte, akinek édesapja szénnel, ceruzával, pitt krétával, többnyire fotók alapján örökített meg egy-egy parasztembert. Egyetlen olajfestmény látható a tárlaton, egy hímző kalotaszegi asszonyról.

Érdemes közelről, jól belenézni ezekbe az őszinte, sokszor ráncoktól barázdált parasztarcokba. Valóban egy-egy életképet, sorsot villanthatnak föl előttünk, és szinte láthatjuk a hozzájuk tartozó, munkától kérges kezet, az időseknél a hajlott hátat, a fiatal nőnél az egyenes derekat. Férfi és női portrék kalapban, dudával, kendőben, s teljes alakos ábrázolásokat is fölfedezhetünk.

Az arcok körbevesznek, mesélnek, egy olyan világról, amikor még minden egy kicsit lassabb, természetesebb, emberközelibb volt.