'56: Teremteni kell!

A diákok Csics Gyula naplója alapján idézték föl a hatvan esztendővel ezelőtt történteket. Hűségről, nemzeti becsületről, ávóról, csengőfrászról, a pesti srácokról egyaránt szó esett, s elhangzott a jövőre vonatkozó parancs: teremteni kell, nem ölni.

Dienes Gábor alpolgármester ünnepi beszédében az összefogást emelte ki: „az 1956-os forradalom történelmünk azon ritka pillanatai közé tartozott, amikor szinte az egész ország egy emberként lépett fel egy közös ügy érdekében.” Ki szóval harcolt, ki fegyverrel. A ráckeresztúriak élelmet szállítottak Pestre, s megtisztították a falut az önkényuralmi jelképektől.

A forradalom hatvanadik évfordulóján dr. Szentes-Mabda Katalin Dóra polgármester díszoklevelet és a település címerét ábrázoló emlékplakettet adott át elismerésül Bicskei Nándornak, aki tevékenyen részt vett a hatvan évvel ezelőtti történésekben. Nándi bácsi szervezte meg a községben a nemzetőrséget, ő és társai szállítottak teherautóval élelmiszert a Tétényi úti kórházba. Ma már csak ő él az egykori szabadságharcosok közül. Meghatottan arra figyelmeztette a jelenlévőket, hogy ha nincs 56, a jelenünk sem ilyen lenne, s mi sem lennénk, becsüljük meg hát és vigyázzunk rá.

Fotó: Gajdó Ágnes

Az ünnepi műsor zárásaként a Bor-Ászok Dalárda Egyesület tagjai Péter András vezetésével három, egykor betiltott dalt énekeltek, fölidézve az ötvenes éves második felének hangulatát.

A Hősök kertjében álló emlékműnél a település önkormányzata nevében a polgármester és a képviselő-testület tagjai helyeztek el koszorút, s tisztelegtek a hősök emléke előtt a helyi civil szervezetek, oktatási-nevelési intézmények és a nemzetőrség képviselői is. Az 1945–1956 közötti Magyar Politikai Elítéltek Közössége nevében vitéz Kövesd Ferenc koszorúzott.

Az évfordulóhoz kapcsolódva az emlékmű körül szabadtéri kiállítás nyílt korabeli képekből, versekből. A hatvan tablón megelevenednek a budapesti események, a lyukas zászlót lengető tömeg, a ledöntött Sztálin-szobor, a macskakőből épített barikádok, a szétlőtt házak, egymással szemben álló harckocsik, temetetlen holtak, géppuskás, elszánt tekintetű fiatalok. A kiállított képek a temetői fejfák látványát idézik. A képeket tartó faoszlopok tövében egy-egy mécses lángja világol. Messziről hirdetve, hogy a sötétség fölött mindig győz a világosság.