A bóvli, a majré és a zsidó szalonna eredete - Folklór a szavakban

Bóvli, haver, melák... Ezek a kifejezések közkeletűek, de vajon tudjuk-e, honnan erednek? Tisztában vagyunk-e azzal, hogy mi volt az eredeti alakjuk? Nos, átformálva előbb a szlenghez tartoztak, majd teljesen beépültek a magyarba. Talán sokan nem tudják: héber és jiddis eredetű kifejezések is jócskán akadnak a nyelvünkben: az említett szavak is ezek közé tartoznak. Erre Oláh János egyetemi tanár hívta fel a hallgatóság figyelmét - a fehérvári zsidó hitközség és az országos rabbiképző legutóbbi, szabadegyetemi előadásán, ahol a zsidó folklórról volt szó, a nyelvi folklórról, pontosabban azokról a szavakról, amelyekkel - a héberből és a jiddisből merítve - a magyar nyelv is gazdagodott, színesedett.

Oláh János a szabadegyetemi előadáson a zsidó folklórról beszélt
Fotó: Molnár Artúr

Oláh János sorra vette a legismertebb kifejezéseket. A bóvli jelentése rossz, silány, ócskaság. Nos, a bóvel, a bibliai történetben épült torony is sikertelen vállalkozásnak bizonyult, tudjuk, le is dőlt. A haver, azaz a barát, társ eredeti alakja a hávér. De a herótja van kifejezés, azaz a megcsömörlés, undorszerű érzés a (charata) megbánás szóból ered. A melák nagydarab, lomha embert jelent, és a (melech) király szóból származik, elvégre a király is nagy (tekintélyes) ember...

Amíg ízlelgettük a kifejezéseket - a majré, mószer, sóher és más szavak eredetéről hallottunk -, az is felmerült, mi a különbség a héber és a jiddis között. A nyelvújítás előtti klasszikus hébert leginkább liturgikus célokra használták. A jiddis az askenázi zsidóság anyanyelve volt, amely német származéknyelvként alakult ki a középkorban. Ez a felnémet jellegű nyelv a héber-arámi és a német elegye. Nos a németes kifejezések beépülése miatt terjedt el a vicc is: "Mi a különbség a német és a zsidó humor között? Semmi, de az utóbbin nevetni is lehet."

Mert az előadó olykor egy-egy viccel is színesítette a mondandóját. De komolyra fordítva a szót, arról is beszélt, hogy a 15-16. századtól a zsidók Európában mindannyian a jiddist használták - ezért emlegetik ezt a "mártírok nyelveként", hiszen ez elsősorban a holokauszt áldozatává vált kelet-európai zsidóság anyanyelve volt. A folklór kapcsán persze sok mindenről szó esett: többek között a kelet-európai jiddis hangszeres zenéről, a klezmerről is. Az előadás végén pedig arról hallottunk, miként tükrözik a szólások a zsidó folklórt. "Zsidó van a házban" - mondták például, ha valaki nem vette le a kalapját. "Annyi a pénze, mint zsidónak disznaja" - azaz semmije sincs, tekintve, hogy a zsidó hagyomány szerint a disznóhús nem kóser étel. Emiatt gúnyolták hajdanán a vöröshagymát "zsidó szalonnának" vagy "Mózes-pecsenyének", ha csak az jutott a parasztember kenyere mellé.